Ez a ter, ahol mindig mindenki osszegyulik. Nagyon erdekes, hogy az emberek mindenfele szegyenerzet nelkul tekintgetnek a kulonbozo csoportok fele, hatha felfedeznek egy ismerost, es ha igen, akkor odamennek, koszonnek, ott maradnak, tovabb mennek, ahogy eppen jolesik. Az egesz olyan, mint egy hatalmas nyilt allofogadas, merthogy nem ugy van, mint a Moszkva teren, vagy regen az Oktogonon, hogy talalkozunk, aztan beulunk valahova, hanem szepen ott marad mindenki, neha orakig. Es erre be is van rendezkedve a hely, ejfel korul megjelenik egy no, aki vizben hutott sort es ragcsalni valokat arul, meg rengeteg kioszk is van a kozelben. Es persze uj ismeretsegek is kottetnek egyfolytaban, mert te ismersz valakit, aki ismer valakit, es elkezdunk beszelgetni, legkozelebb meg mar koszonunk is egymasnak.
Neha keresztul megy – evickel –szaguld egy robogo, mert mint minden kozter Napolyban, ez sincs tokeletesen elzarva a forgalom elol, hiaba van kiteve a az „area pedonale” tabla otszor, meg sok kis oszlop, ami elvileg elzarja az utat a jarmuvek elol. De ez a teny nem zavar senkit, nincsenek balesetek, vagy ilyesmi.
A ter amugy hosszukas es lejt, van egy nagy templom az egyik oldalan, kozepen egy kis fuves korbekeritett resz, korben meg kavezok, ott, ahol nincs a templom.
No comments:
Post a Comment