2007/06/18
receptek kagyloval es egyebbel
bar senki nem jelezte az igenyet irantuk azert leirom oket legalabb emlekezni fogok ra
Spagetti con le Vongole
A vongola egy kicsi, 3-4 centis, világos kagyló, és nagyon finom… fokhagymát pirítunk olajon, majd kicsi paradicsomokat (fejenként kb. 10-15 dkg-t, kinyomva a levét-magját) dobunk hozzá és megfőzzük, só-bors ízlés szerint. A vongolékat kicsi vízben, befedve pároljuk 1-2 percig, amíg kinyílnak, majd hozzádobjuk a paradicsomokhoz és belekeverjük a közben megfőtt spagettit. Fontos, hogy a tésztánál mindig előbb a szósz legyen kész, aztán a tészta, mert azt frissen kell a szószhoz keverni és megenni persze. Fejenként 10-15 dkg vongole kell.
Spagetti con le cozze
A cozza nagyobb, 5-6 centis, fekete kagyló. Azt mondják, hogy a narancssárga a fiú, a fehér a lány. Ugyanúgy kell csinálni, mint a vongolékat, csak a cozzénak kb. 5 perc kell, hogy megfőjön=kinyíljon, és utána 5-10 percig az egész cozzékat, vagy csak a kagylóhúst külön kell a paradicsommal együtt főzni. Amelyik nem nyílik ki, nem szabad megenni, mert már halott volt. Fejenként 20-30 dkg cozze.
Tabule
Fejenként 10dkg villával szétszedett és olajjal meglocsolt cous-coust beáztatunk jó sok citrom levébe (10 dkg-nként egy citrom kb.) és állni hagyjuk 1-2 órát, így a cous-cous megpuhul. Ha mégsem, akkor nagyon pici forró vizet lehet hozzá adni. Ha a cous-cous már puha, hozzákeverünk mozsolát, fenyőmagot, friss menta leveleket, sót, borsot és citrom reszelt héját. Ezeket mind ízlés szerint, de minél bővebben vannak, annál jobb.
Granita –fagyasztott limonádé
Egy autentikus mozgó árus bácsi receptje: 7 rész víz, 4 rész facsart citromlé, 3 rész cukor és mindezt lefagyasztjuk, amíg jégkása nem lesz (jó megkevergetni fagyasztás közben). Ízlés szerint hozzá lehet adni sárgadinnye, vagy eperdarabokat. Én kipróbáltam ma a sima változatot és nagyon fincsi volt!
Spagetti con le Vongole
A vongola egy kicsi, 3-4 centis, világos kagyló, és nagyon finom… fokhagymát pirítunk olajon, majd kicsi paradicsomokat (fejenként kb. 10-15 dkg-t, kinyomva a levét-magját) dobunk hozzá és megfőzzük, só-bors ízlés szerint. A vongolékat kicsi vízben, befedve pároljuk 1-2 percig, amíg kinyílnak, majd hozzádobjuk a paradicsomokhoz és belekeverjük a közben megfőtt spagettit. Fontos, hogy a tésztánál mindig előbb a szósz legyen kész, aztán a tészta, mert azt frissen kell a szószhoz keverni és megenni persze. Fejenként 10-15 dkg vongole kell.
Spagetti con le cozze
A cozza nagyobb, 5-6 centis, fekete kagyló. Azt mondják, hogy a narancssárga a fiú, a fehér a lány. Ugyanúgy kell csinálni, mint a vongolékat, csak a cozzénak kb. 5 perc kell, hogy megfőjön=kinyíljon, és utána 5-10 percig az egész cozzékat, vagy csak a kagylóhúst külön kell a paradicsommal együtt főzni. Amelyik nem nyílik ki, nem szabad megenni, mert már halott volt. Fejenként 20-30 dkg cozze.
Tabule
Fejenként 10dkg villával szétszedett és olajjal meglocsolt cous-coust beáztatunk jó sok citrom levébe (10 dkg-nként egy citrom kb.) és állni hagyjuk 1-2 órát, így a cous-cous megpuhul. Ha mégsem, akkor nagyon pici forró vizet lehet hozzá adni. Ha a cous-cous már puha, hozzákeverünk mozsolát, fenyőmagot, friss menta leveleket, sót, borsot és citrom reszelt héját. Ezeket mind ízlés szerint, de minél bővebben vannak, annál jobb.
Granita –fagyasztott limonádé
Egy autentikus mozgó árus bácsi receptje: 7 rész víz, 4 rész facsart citromlé, 3 rész cukor és mindezt lefagyasztjuk, amíg jégkása nem lesz (jó megkevergetni fagyasztás közben). Ízlés szerint hozzá lehet adni sárgadinnye, vagy eperdarabokat. Én kipróbáltam ma a sima változatot és nagyon fincsi volt!
mindjart vege ajjajaj...
És hát igen, mindjárt elmegyek innen… Ezt egy darabig nagyon nehezen bírtam megemészteni, most meg inkább nem gondolok rá, csak úgy csinálom a dolgaim. Ebből a szempontból talán jobb is ez a sok vizsga, mert amúgy bulizással ütném el az időm és akkor sokkal többet agyalnék az egészen, hogy igen, ennek is vége és úristen… kicsit rosszul bírom ezt az elszakadás, vége egy újabb élménynek, egy újabb időszaknak, öregszem, meg hova is tartok és miért és mit akarok és egyáltalán??? Aztán nem tudom, miért vágok bele mindig egy újabb ilyenbe – mint most is, 2 hét múlva – és miért nem maradok a helyemen, rendesen.
Nápolyt még mindig nagyon szeretem, mint várost meg az embereket benne, megismerni nem ismertem meg, persze, de talán a felszínkapargatásnál kicsit mélyebbre jutottam. Már kicsit értem a Napoletanót, tudom, ki lakik a házunkban és nagyjából azt is, ki lakik a sikátorunkban, néhány boltban megismernek, nem veszek el tökéletesen a piacokon, és át merek vágni a 100 emberen aki a Sorbillo előtt áll, hogy elvitelre kérjek pizzát… hát ilyen apróságok. Ja még egy kis epizód: ma, hogy egy kicsit kidugjam az orrom az utcára, elmentem a 30 fokos meleg ellenére Porta Capuana-i piacra, ami a kínai-fekete-ukrán gettó találkozásánál a páyaudvar közelében van, és nagyon-nagyon olcsó és kaotikus már normálisan is. De most ráadásul egy esküvői menetet gondoltak lebonyolítani az egész közepén. A piac egy szűk utcában van, aminek a felét elfoglalják az árusok, és az utca közepén szigetszerűen mozognak a csempészett cigarettát árulók, és ezen kívül négyzetméterenként 5-6 ember van. Na itt verekedte át magát egy nagy fehér esküvői cabrió, egészen egy kapualjig, ahonnan kilépett a boldog pár, akiket rengetegen fényképeztek, közben meg mindenki üvöltött, hogy mit keres itt ez az autó… de nem lett semmi verekedés, ilyesmi, pedig azt hittem, hogy itt tuti fog valami történni.
Nápolyt még mindig nagyon szeretem, mint várost meg az embereket benne, megismerni nem ismertem meg, persze, de talán a felszínkapargatásnál kicsit mélyebbre jutottam. Már kicsit értem a Napoletanót, tudom, ki lakik a házunkban és nagyjából azt is, ki lakik a sikátorunkban, néhány boltban megismernek, nem veszek el tökéletesen a piacokon, és át merek vágni a 100 emberen aki a Sorbillo előtt áll, hogy elvitelre kérjek pizzát… hát ilyen apróságok. Ja még egy kis epizód: ma, hogy egy kicsit kidugjam az orrom az utcára, elmentem a 30 fokos meleg ellenére Porta Capuana-i piacra, ami a kínai-fekete-ukrán gettó találkozásánál a páyaudvar közelében van, és nagyon-nagyon olcsó és kaotikus már normálisan is. De most ráadásul egy esküvői menetet gondoltak lebonyolítani az egész közepén. A piac egy szűk utcában van, aminek a felét elfoglalják az árusok, és az utca közepén szigetszerűen mozognak a csempészett cigarettát árulók, és ezen kívül négyzetméterenként 5-6 ember van. Na itt verekedte át magát egy nagy fehér esküvői cabrió, egészen egy kapualjig, ahonnan kilépett a boldog pár, akiket rengetegen fényképeztek, közben meg mindenki üvöltött, hogy mit keres itt ez az autó… de nem lett semmi verekedés, ilyesmi, pedig azt hittem, hogy itt tuti fog valami történni.
meg az tortent
Még az történt, hogy élménybeszámoltam az olasz Mobilitás infó rendezvényén, amit egy ex-kápolnában tartottak. Elmeséltem kb. 3 percben hogyan lettem önkéntesből evs-koordinátor, és tréner-tanonc, meg táborszervező. Sikerült valamiért megnevettetnem a közönséget, meg aztán azt mondták, ügyes voltam. Kicsit azért izgultam, mert egy mikrofonba kellett beszélni és elég sok ember volt.
Voltam még a tengerparton, most északra nápolytól Valentinával és Gabriellel, ahol rengeteg iskolás volt, merthogy már vége az iskolának, vagy ha nem is, május végétől nem megy oda senki, mert meleg van és a tanárok se tartanak már órákat. És ezek össze is verekedtek, elég durván, és azért nem lett belőle több, mert az egyik csoport, ahol egy fiú akkora pofont kapott a semmiért, hogy eleredt az orra vére, végül nem akart visszavágni. A tenger amúgy megint nagyon jó volt, nagyon sokáig beúsztam, és találtam egy alagutat a sziklafalban, ami egy másik öbölbe vezetett, de aztán nem akartam átúszni, mert azt hiszem, az ilyesmi elég veszélyes.
Amúgy a nápolyi életem legrendezettebb és talán legunalmasabb 2 hetét élem most, mert az összes barátom tanul és ezért én is elég komolyan veszem a dolgot – vagy nehéz beismerni és tényleg érdekel, amit tanulok? A városantropológia és a bevándorlás és munkaerő piac tárgyak biztosan, meg van még egy, ahol néhány könyv egész jó volt – ami azt jelenti, hogy reggel 10-től 6-ig könyvár, ahol ismerek azért néhány embert, és velük megyek ebédelni néha, meg kávézni sokszor, aztán mászkálok kicsit a városban, este otthon vacsi, és vagy filmet nézünk, vagy vízzel locsoljuk egymást. Ez Valentinát, Gabrielt és engem jelent, mert az Alfredo átlag napi 6 órát van otthon, és ebből 4-et alszik, nem is értem, hogy bírja még, de a Kesté a mindene, úgy beszél róla, mintha az élete nagy lehetősége lenne, remélem, nem fog nagyot csalódni, amikor rájön, hogy nem.
Voltam még a tengerparton, most északra nápolytól Valentinával és Gabriellel, ahol rengeteg iskolás volt, merthogy már vége az iskolának, vagy ha nem is, május végétől nem megy oda senki, mert meleg van és a tanárok se tartanak már órákat. És ezek össze is verekedtek, elég durván, és azért nem lett belőle több, mert az egyik csoport, ahol egy fiú akkora pofont kapott a semmiért, hogy eleredt az orra vére, végül nem akart visszavágni. A tenger amúgy megint nagyon jó volt, nagyon sokáig beúsztam, és találtam egy alagutat a sziklafalban, ami egy másik öbölbe vezetett, de aztán nem akartam átúszni, mert azt hiszem, az ilyesmi elég veszélyes.
Amúgy a nápolyi életem legrendezettebb és talán legunalmasabb 2 hetét élem most, mert az összes barátom tanul és ezért én is elég komolyan veszem a dolgot – vagy nehéz beismerni és tényleg érdekel, amit tanulok? A városantropológia és a bevándorlás és munkaerő piac tárgyak biztosan, meg van még egy, ahol néhány könyv egész jó volt – ami azt jelenti, hogy reggel 10-től 6-ig könyvár, ahol ismerek azért néhány embert, és velük megyek ebédelni néha, meg kávézni sokszor, aztán mászkálok kicsit a városban, este otthon vacsi, és vagy filmet nézünk, vagy vízzel locsoljuk egymást. Ez Valentinát, Gabrielt és engem jelent, mert az Alfredo átlag napi 6 órát van otthon, és ebből 4-et alszik, nem is értem, hogy bírja még, de a Kesté a mindene, úgy beszél róla, mintha az élete nagy lehetősége lenne, remélem, nem fog nagyot csalódni, amikor rájön, hogy nem.
sri lankaiak
A Sri-Lankai nemzeti ünnep a Piazza del Gesu-n, ahol rengeteg sri lankai volt természetesen (akik 5-6 ezren vannak Nápolyban, és főleg csingalézek, de vannak tamilok is, de nem tudom, hogy ez kinek volt az ünnepe, mert nem tudok megkülönböztetni egy tamilt és egy csingalézt). Sőt, főleg csak ők, és nagyon fura volt – azt hiszem életemben először történt ilyen – hogy csomószor Gabriel és én voltunk az egyetlen európaiak a tömegben. Nekik ilyen lehet mindig… nagyon vidámak voltak amúgy, táncoltak meg eszegettek és ittak. A legnagyobb buli a „Final Countdown”-ra volt, és nem a népdalnak tűnő egyéb dalokra, amit egy sri-lankai együttes adott elő, ahol a két énekes közül az egyik úgy volt öltözve, mint egy amerikai rapper, a másik meg úgy, mint egy nápolyi nyálas keményfiú. Még az volt érdekes, hogy a lányok csak a lányokkal, de inkább senkivel se táncoltak, a fiúk meg csak a fiúkkal. De amikor bekeveredtünk a tömeg közepébe, rám elkezdtek ragadni a fiúk – mert hogy velem lehet ugye – de aztán inkább nem volt kedvem ehhez a multikulti élményhez és gyorsan elrángattam onnan a Gabrielt, aki röhögve megjegyezte, hogy na én már ennyitől is megijedek.
Seria A
A nápolyi krónikámat talán ott hagytam abba, hogyha bekerülnek a Seria A-ba, akkor hatalmas ünneplés lesz. Hát sajnos ez nem így lett – vagyis ha egyedül lettem volna, akkor már ez is elég durva lett volna, de aztán a Valentina és a spanyolok kiábrándítottak, mert azt mondták, hogy ez semmi 1. a VB-hez 2.a liga nyeréshez képest. A lényeg, hogy miután vége lett a meccsnek, amit követtünk nagyjából a nagyon vicces TeleCapriSport-on (ez egy olyan csatorna, amelyik nem vette meg a meccs közvetítés jogokat, ezért a pálya szélét, a nézőket és a riportereket mutatják, meg a riporterek hangját – akik egyébként nem akarnak pártatlannak látszani, Napoli sállal a nyakukban. A végén az egyik el is sírta magát!) lementünk az utcára, ahol egyfolytában petárda hangok voltak és már az egész város fel volt díszítve a kék-fehér lobogókkal (új kitérő: láttam, ahogy felrakják az utca egyik oldaláról a másikra menőszalagokat. Hat ember kellett a művelethez: két fiú állt az egyik teraszon, rákötötték a rácsra a szalagot, aztán a paneriában, a „kenyérkosárban” leeresztették a szalagot, amit két fiú átvitt az utca másik oldalára, ott belerakták a másik kosárba, ahol két fiú felhúzta a szemközti teraszra és ők is megkötötték a szalagot… szóval jó sok munkaórát áldozott erre a helyi fiatalság). Forcellában és a Piazza Plebiscito-Via Roma – Via Toledo vonalon volt a legnagyobb buli (amúgy az is vicces,hogy Via Romát ne is keressen senki Nápolyban, ez olyan, mint a Felszab tér meg a Mártírok útja Bp-n, vagyis egyszer valamikor a Via Toledo egy darabját Via Roma-nak hívták). A buli abból állt, hogy rengeteg ember rengeteg robogón – de egy robogón átlagosan 3 csaj/fiú, vagy egy négytagú család – rohangászott, mint az őrült, dudálva, zászlókkal, szalagokkal, egyesek ugyanezt nyitott csomagtartókba zsúfolódva tették. A Pizza Plebiscito közelében levő szökőkútban fürödtek, mindenkin Napoli és Maradona pólók, és mindenki, akinek nem jutott jármű mászkált ide-oda és kiabált a robogósoknak. De aztán estére már tényleg lenyugodott mindenki, akkor viszont elkezdődött
utolso bejegyzesek napolybol
…legalábbis nem hiszem, hogy az elkövetkező egy hétben, amit itt töltök, lesz időm és kedvem még írni. Aztán majd hollandiából, talán, de ott mondjuk dolgozni fogok (igen, a tréning tartás nekem munka, még akkor is, ha ezt sokan kétségbe vonják), szóval nem tudom, hogy onnan lesz-e kedvem és időm és lehetőségem olyanokat írni, amit közérdeklődésre érdemesnek tartok.
2007/06/04
nap-bud-bcn-nap
ez az ut, amit repulovel bejartam, es most biztos nehanyan gondolatban koveket dobalnak ram vagy ilyesmi, annyi sokat szennyeztem a szegeny foldunket...
arrol, hogy otthon mi volt, nem irok, mert szerencsere a legtobbeteket lattam, aki meg nem volt otthon, az hianyzott persze (papa, csilla, mate...) de igy is annyi dolgom volt hogy ki se latszottam belole, legalabbis erzesem szerint, de legalabb nem hisztiztem/panikoltam, hogy nincs idom semmire es ilyesmi.
barcelona egy furcsa dolog volt, mert eredetileg nem azert mentem, hogy csak ugy megnezzem, de aztan ez lett belole - a schmied andi nagyon aranyosan elszallasolt, volt egy nappalim egy szurke macskaval (a valtozatossag kedveert) es rengeteget maszkaltam a varosban egyedul, kb. most csinaltam ezt a leghosszabb ideig - merthogy amugy baratokkal meg meg regen csaladommal utazgattam - de az evest leszamitva, amit tovabbra is utalok egyedul, jo volt igy is. csomot megfigyelgettem az embereket, meg vicces beszelgeteseket folytattam spanyol-olasz-francia-katalan keverek nyelveken, meg angolul is persze, de azok normalisabban sikerultek. rakok majd fel fenykepeket is a varosrol, amik leginkabb ilyen kepeslapfoto felek,de a lenyeg,hogy nagyon bejott a hely, bar tovabbra is napoly a top - de. sokkal kozmopolitabb, szoval nem neznek ki akarhogy nezel ki, vagy akarmennyire is kulfoldi vagy (ami meg velem is megesik itt, pedig mar-mar napolyi kiejtesem is van olaszul). sokkal nyugisabb is, a keves sikatorban nincs egyszerre 100 ember , 5 robogo meg egy auto es egy bolt kipakolva az utcara. sokkal tobb a napfeny, hala a szellos, szeles-jardas, egeszseges fakkal teli sugarutaknak. meg hat gaudi, meg miro az csodalatos es biztos picasso is, bar azt barcelonaban nem lattam. az ejszakai eletrol nem tudok semmit, mert csak egyszer mentunk el este de az nem volt semmi extra ... na de majd legkozelebb. ja es a tengerpart is iszonyu jo, tiszta, szeles homokos sav, semmi napernyo es beleptidij, es mindez a felhokarcolok (na jo, toronyepuletek) arnyekaban. az mondjuk eleg szurrealis volt, hgoy egy hangosbemondo iszonyu durva viszhanggal 20 percenkent bemondta,hogy vigyazzunk a meduzakkal! de amugy se furodtem mert nagy szel volt es kb. 25 fokos volt a levego.
aztan visszajottem ide, vegul egyenest napolyba, mert romaba ment a gep (ez hazugsag a cimben, hmmm) es ott elvileg talalkoznom kellett volna egy fiuval akit veronabol ismerek, de aztan nem volt kedvem megse es idejottem. itt jo, csak az a fura, hogy mar kezdenek elmenni az emberek, elsokent esther fog, juni 8-an... de tenyleg olyan erzes volt majdnem, mint hazajonni. mint otthon is, itt is ugy vagyok vele, hogy inkabb azokkal az emberekkel akarok lenni most mar, akiket szeretek, nincs kedvem ezerfele osztani a figyelmemet... a hetvegen voltunk cilentoban, ami salerno alatt es a hegyekben van (egy ilyen hegyi zona kis falukkal) esther pasijanak a hazikojaban, ahol ugyan sajnos esett szombat estetol vasarnap delutanig, de aztan kicsit setaltunk, es nagyon szep volt, folyo, erdo, narancsfa, bodzabokor, kutyakolykok... szoval minden olyasmi, amit mostanaban nagyon ritkan latok es azert hianyzik! amugy igy voltunk: graziano akie a haz, esther, laura, llanos, gabriel meg en, szoval jo sok spanyol,de azert olaszul beszeltek a kedvemert az ido nagy reszeben. ja es persze voltak kisertet tortenetek is, hogy egy fakon elo asszony megolt a hazban egy csaladot- de annyi tuti igaz, hogy megoltek ott egy csaladot. de mi mindenesetre jol aludtunk.
itt meg foci orulet van, elore ittak a medve borere (vagyis az egesz belvaros fel van lobogozva, es diszitve kek-feher napoli zaszlokkal) igy aztan (ez angelo velemenye) a napoli nem jatszott "ugydonto" meccset tegnap, vagyis meg nem dolt el, hogy felkerul-e a seria A-ba. ami az NB1 itteni megfeleloje, de a krusi mondta,hogy ilyeneket ne mondjak, mert seria a-t es nb1 et nem lehet egy napon emliteni.de errol a temarol meg irok biztos, mert ha a napoli nyer genova ellen 10en akkor itt ko kovon nem marad.
arrol, hogy otthon mi volt, nem irok, mert szerencsere a legtobbeteket lattam, aki meg nem volt otthon, az hianyzott persze (papa, csilla, mate...) de igy is annyi dolgom volt hogy ki se latszottam belole, legalabbis erzesem szerint, de legalabb nem hisztiztem/panikoltam, hogy nincs idom semmire es ilyesmi.
barcelona egy furcsa dolog volt, mert eredetileg nem azert mentem, hogy csak ugy megnezzem, de aztan ez lett belole - a schmied andi nagyon aranyosan elszallasolt, volt egy nappalim egy szurke macskaval (a valtozatossag kedveert) es rengeteget maszkaltam a varosban egyedul, kb. most csinaltam ezt a leghosszabb ideig - merthogy amugy baratokkal meg meg regen csaladommal utazgattam - de az evest leszamitva, amit tovabbra is utalok egyedul, jo volt igy is. csomot megfigyelgettem az embereket, meg vicces beszelgeteseket folytattam spanyol-olasz-francia-katalan keverek nyelveken, meg angolul is persze, de azok normalisabban sikerultek. rakok majd fel fenykepeket is a varosrol, amik leginkabb ilyen kepeslapfoto felek,de a lenyeg,hogy nagyon bejott a hely, bar tovabbra is napoly a top - de. sokkal kozmopolitabb, szoval nem neznek ki akarhogy nezel ki, vagy akarmennyire is kulfoldi vagy (ami meg velem is megesik itt, pedig mar-mar napolyi kiejtesem is van olaszul). sokkal nyugisabb is, a keves sikatorban nincs egyszerre 100 ember , 5 robogo meg egy auto es egy bolt kipakolva az utcara. sokkal tobb a napfeny, hala a szellos, szeles-jardas, egeszseges fakkal teli sugarutaknak. meg hat gaudi, meg miro az csodalatos es biztos picasso is, bar azt barcelonaban nem lattam. az ejszakai eletrol nem tudok semmit, mert csak egyszer mentunk el este de az nem volt semmi extra ... na de majd legkozelebb. ja es a tengerpart is iszonyu jo, tiszta, szeles homokos sav, semmi napernyo es beleptidij, es mindez a felhokarcolok (na jo, toronyepuletek) arnyekaban. az mondjuk eleg szurrealis volt, hgoy egy hangosbemondo iszonyu durva viszhanggal 20 percenkent bemondta,hogy vigyazzunk a meduzakkal! de amugy se furodtem mert nagy szel volt es kb. 25 fokos volt a levego.
aztan visszajottem ide, vegul egyenest napolyba, mert romaba ment a gep (ez hazugsag a cimben, hmmm) es ott elvileg talalkoznom kellett volna egy fiuval akit veronabol ismerek, de aztan nem volt kedvem megse es idejottem. itt jo, csak az a fura, hogy mar kezdenek elmenni az emberek, elsokent esther fog, juni 8-an... de tenyleg olyan erzes volt majdnem, mint hazajonni. mint otthon is, itt is ugy vagyok vele, hogy inkabb azokkal az emberekkel akarok lenni most mar, akiket szeretek, nincs kedvem ezerfele osztani a figyelmemet... a hetvegen voltunk cilentoban, ami salerno alatt es a hegyekben van (egy ilyen hegyi zona kis falukkal) esther pasijanak a hazikojaban, ahol ugyan sajnos esett szombat estetol vasarnap delutanig, de aztan kicsit setaltunk, es nagyon szep volt, folyo, erdo, narancsfa, bodzabokor, kutyakolykok... szoval minden olyasmi, amit mostanaban nagyon ritkan latok es azert hianyzik! amugy igy voltunk: graziano akie a haz, esther, laura, llanos, gabriel meg en, szoval jo sok spanyol,de azert olaszul beszeltek a kedvemert az ido nagy reszeben. ja es persze voltak kisertet tortenetek is, hogy egy fakon elo asszony megolt a hazban egy csaladot- de annyi tuti igaz, hogy megoltek ott egy csaladot. de mi mindenesetre jol aludtunk.
itt meg foci orulet van, elore ittak a medve borere (vagyis az egesz belvaros fel van lobogozva, es diszitve kek-feher napoli zaszlokkal) igy aztan (ez angelo velemenye) a napoli nem jatszott "ugydonto" meccset tegnap, vagyis meg nem dolt el, hogy felkerul-e a seria A-ba. ami az NB1 itteni megfeleloje, de a krusi mondta,hogy ilyeneket ne mondjak, mert seria a-t es nb1 et nem lehet egy napon emliteni.de errol a temarol meg irok biztos, mert ha a napoli nyer genova ellen 10en akkor itt ko kovon nem marad.
Subscribe to:
Posts (Atom)