interkultur

Sokáig nem tudtam, hogy mit is irjak most erre a blogra, mert nápolyból könnyü volt a mindenféle dilettáns antropológiai megfigyeléseimmel remélhetőleg szórakoztatni a nagyérdemüt, na de most, egy ilyen kis holland porfészekből? Na de feltaláltam a spanyolviaszt hála az EU kifogyhatatlan pénzforrásainak, merthogy itt meg annyi ember van annyi országból hogy csak na, és felfedeztem, hogy igy is meg lehet ismerni elég sokat a mindenféle kultúráikból (a hollandról tudok kb. a legkevesebbet, talán hála istennek, mert amit tudok róla az elég unalmas...) és hogy milyen érdekes, hogy hol hasonlóak és hol különböznek nagyon.

Úgyhogy csak néhány összeszedetlen példa – vagy ha birom, akkor sok – mert mást nem nagyon tudok irni, tekintve az, hogy hogy vagyok az kb. a munkámtól függ, mert másra kb. nem érek rá egyaltalán, és a munkámról, ami a tréning, nehéz irni, mert egyrészt annyira sürü, hogy azt se tudom hol áll a fejem, másrészt nehéz róla úgy beszélni, hogy a legtöbben nem nagyon tudjátok, hogy mi is ez, és amikor otthon megpróbáltam elmagyarázni nem nagyon ment jól... talán meg fogom próbálni újra.

Szóval ezért most ez az interkultúr a topik.

Lecsó: a török és a román fiú egy tökéleteset főzött, olyan illata volt, hogy azt hittem, otthon vagyok! Ezen kivül kiderült, hogy szlovákul és lengyelül is lecsónak hivják a lecsót.

Krumpli és tészta: a lettek képesek egy héten keresztül napi kétszer krumplit enni, az olaszok ugyanezt csinálják tésztával, a hollandok viszont a kenyérrel... én a magam részéről a tészta és a krumpli között vagyok félúton.

Hátsó udvar: Azerbajdzsánban ha nyilvánosan csókolózik valaki a barátnőjével, a helyi fiúk/rokonok elkapják, és a titokzatos „fekete tér”-nek is titulált hátsó udvarban megverik. Mint kiderült ez a szokás él Örményországban is, a két országot úgy tünik „csak” a vallás és a köztük dúló elég durva konfliktus választja el egymástól, a kultúra, és ahogy kinéznek az elég hasonló.

Azeri vagy török? Igazából ez a kettő ugyanaz a nyelv, és ezt se a törökök se az azeriek nem tudták, egészen addig amig itt találkoztak és felfedezték, hogy remekül tudnak kommunikálni.

Orosz: a poszt-szovjet országok teljesen természetes és kb. mindenki által beszélt közös nyelve. Egyszerüen használják, mert tudják, hogy hasznos, nincs ilyen balti-államokbeli „nem használjuk a gyarmatositók nyelvét” attitüd. Egyébként a legtöbb lett és litván is beszél oroszul, de azért nem annyira mindenki, mint a többi országból. És ezekben az országokban (kaukázus) a mai napig kötelező az orosz az iskolában.

Török: a zsebemben kicsi alma van mellett az ő (mint első szám 3.személy) törökül o, és még volt más is, csak elfelejtettem.

Muzulmánnak lenni: úgy tünik mást jelent otthon és mást Európa nyugati felén. Legalábbis a fiúknak. Volt egy azeri lány (a török lányok nem voltak vallásosak, vagy legalábbis nem volt neki semmilyen látható jele) aki végig nem ölelt meg fiút és nem adott nekik puszit, a maximum kézfogás volt. Ezzel szemben a fiúk eléggé szabadjára engedték magukat, mondván, hogy itt úgyse látja őket senki – tehát a házasság előtti szex csak azzal tilos, akihez van esély hozzámenni, a „nyugati” nőket nyugodtan meg lehet becsteleniteni... Viszont tényleg nem ettek disznót és nem ittak alkoholt.

Tánc: kb. ezerszer annyi energia, mint amit én megszoktam (legfeljebb néhány nápolyi tarantella ünnepen láttam ennyire átszellemülten táncolni az embereket, és a mostani csoporttal is érdekes összehasonlitani, ahol mindenki táncolgat, de azért épp, hogy ne legyen nagyon cikin sok...). Örmény gyönyörü szép lányok nagyon szexi hastáncos-módban táncolnak középen és a tükrökben nézik közben magukat, hogy megfelelő-e a produkció, körülöttük meg azeri fiúk, ökölrázogató macsó-tánc módban, és kocsányon lógó szemekkel nézik a tiltott gyümölcsöt, de senki nem ér hozzá a másikhoz – legalábbis fiú a lányhoz nem... ez igy ment minden este, de végül lett egy azeri-örmény szerelem, vagy valami hasonló.

Lázadás: ez most folyik Törökországban, meg Örményországban, legalábbis aszerint, amit az itt levő emberek mondtak. Van egy szük értelmiségi réteg, meg gazdagok is, és sokan járnak egyetemre, de közben küzdenek a nők jogaiért, hogy pl. járhassanak egyetemre, kapjanak állást stb. , meg hogy a családjuk ne szervezzen nekik házasságot, meg hogy lehessen barátjuk/barátnőjük csak úgy, meg hogy azt csinálhassák az életükkel, amit ők akarnak. És ebből a küzdelemből kerülnek ki a jövő diplomatái, ha minden az ő terveik szerint megy, mert mindenki vagy nemzeti szinten politikus, vagy NGO vezető, vagy ENSZ-valami (leginkább főtitkár) akar lenni...

alom

amikor litvaniabol haza (?) visszajottem, volt egy nagyon durva almom: valentinaval es gabriellel voltam a napolyi lakasunkban, aztan elmentem setalni, es akkor mar az ommen hatraban levo kis vadaspark menten setalgattam, es aztan sotet lett, ugyhogy nem akartam mar a fasoron visszamenni, hanem gondoltam, varok egy villamost, mert az amugy a fasor vegen levo vasutallomas helyett egyszercsak egy budapesti buszmegalloban talaltam magam, de aztan az atalakult egy varoterremme, ahol egy terhes novel beszelgetesbe elegyedtem, aki angol volt, de litvaniaban volt (mert a varoterem az epp litvaniaban volt) mert a ferje litvan volt, es akkor mar egy buszon utaztunk a klinika fele, nagyban beszelgetve, de nekem feltunt, hogy rossz fele jarok, mert napoly egyik getto-kulvarosa fele kozeledtunk, de kozben meg mindig naplemente volt (olyan 8-9kozott, napolyban akkor sotetedik meg nyaron is...) es akkor atvagtam a lepukkant toronyhazak szegelyezte magasut 6 savjan, persze az autokat eppen csak elkerulve, es felszalltam egy masik buszra, persze jegy nelkul es vegul hazamentem valentinaekhoz... na akkor most hol is van az otthonom?
ez is az egyik indok, ami belattatta velem, hogy most jobb teszem, ha otthon maradok, vagyis turista persze akarok lenni, meg treningeket is szeretnek csinalni mindenfele, de nem ilyen ott eles jelleggel.
a masik meg az volt, hogy engem mindig erdekel az orszag, ahova megyek, meg akarom tanulni a legfontosabb szavakat, tipikus kajak, tortenelem, adatok... most meg ott voltam litvaniaban es persze elveztem a tavat, a fakat, a treninget, de akarhol mashol is lehettem volna, csak a munka szamitott, mert az agyam mar nem fogadott be tobb infot, teljesen immunissa valt az uj orszagra, nyelvre, mindenre.

egyre lustabb...

vagyok blog iras teren, meg valahogy az az erzesem, hogy nyar van, es ilyenkor amugy is mindig el vagyok utazva, es amugy se nagyon szoktam magamrol hirt adni, ugyhogy minek is.
de most valtozik a helyzet, mert asszisztalni fogok egy treninget, aminek az a neve, hogy essence -nehanyan mar hallottatok rola sztem - a mi treningjeinkhez hasonlo szemelyisegfejlesztes, csak nyitott mindenkinek 18 es 80 ev kozott es fizetos. a ceg, aki csinalja, sok onkentessel is dolgozik, es en is onkentes leszek. aki igy asszisztal egy treninghez, az reszt vesz - vagy reszt kell vennie - egy training for succes nevezetu egy honapos elokeszitesen, ahol mindenfele szemelyes celokat kell elerni, es nekem tobbek kozt az az egyik, hogy rendszeresen fogok kommunikalni a barataimmal es a csaladommal.
ugyhogy lassuk meg,hogy menni fog-e.
most ez csak a bevezeto, aztan tervezem hogy irok bovebbet is a benyomasaimrol, mert vannak, bar nagy reszben persze a treningekhez kotodnek, amikrol nehez ugy irni, hogyha vki meg nem csinalta ezt a treninget, de megprobalom.
na most viszont mennem kell, de lesz folytatas par napon belul.