es ujra itt

Csak egy pár dolog: az erasmus egy szar, abból a szempontból, hogy az egyetemek elfelejtik egymás közt egyeztetni a szabályokat – így majdnem nem veszek részt egy nagyon érdekes szemináriumon. Végül miután a teljesen kattant tanárnő üvöltözött velem egy sort, hogy mit gondolok én, hogy hazamegyek májusban, nem lehet hogy a kecske is jóllakjon, meg a káposzta is… végül megenyhült, merthogy látja, hogy tényleg lelkes vagyok, meg bejárok az órákra, ilyesmi, így végül az lesz, hogy megyek a többiekkel kutatni nápoly egy ex-ipari külvárosát (bagnoli, pozzuoli előtt) ahol antropológiai és urbanisztikai megfigyelő munka lesz, csak aztán nem fogok írni róla és így kreditet se fogok érte kapni. Hogy hogyan fogok 40 kreditet összeszedni, amikor itt majdnem minden tárgy 3 kredit és néhány 6, viszont heti 6x60 perc, tehát az a három tárgy, amire bejárok már teljesen kitölti az időmet (plusz heti 2 óra holland és heti 2x2 óra tai chi), és azokért kapok 15 kreditet összesen ha minden jól megy. Viszont az antropológia nagyon érdekel, lehet , hogy azt kellett volna inkább tanulnom – de végülis itt most azért kapok belőle egy jó adagot. Meg otthon is lenne kedvem majd vmi hasonló felfedező utakat tenni, amivel már próbálkoztunk tavaly tekes elsős kör keretében, de most azért majd szerzek némi tapasztalatot és talán akkor könnyebb lesz.
Aztán a két török haverunk most már egészen megtanult olaszul, szóval lehet velük beszélgetni, és tökre meglepett, hogy azt mondták, hogy nem akarnak az Eu-hoz csatlakozni, mert törökország az nem európa és túl sok változás lenne a társadalomban meg a gazdaságban és nem hiszik hogy nekik segíthetne ez, mert ők meg akarják tartani az életstílusukat, meg a kultúrájukat. Nem tudom, hogy ebben mi az igazság, mi nem, de hát ők biztos jobban látják a dolgot, mint vki, aki kívülről nézi. És ők felvilágosult fiatalok, az egyik kicsit vallásos, a másik egyáltalán nem.
Ma azt álmodtam, hogy hollandiában vagyok, az olde vechtében, de annyira nem tetszett a gondolat. Csak ott volt internet mindig, és annak örültem.
Most még itt vagyok két hónapot majdnem, de már úgy tűnik, hogy mégis a vége felé közeledik az egész, főleg, hogy májusban hazamegyek (aminek örülök, mert azért hiányzik otthon lenni), és amikor visszajövök, akkor meg vizsgázni fogok rengeteget… és úgy érzem, hogy nem ismertem meg ezt a várost, vagyis épp csak megkarcoltam a felszínét, de hát persze még bp-t se ismerem túl jól, pedig a 23 évemből 22-t ott éltem. Meg az is fura, hogy nem tudom, hogy hány emberrel fog megmaradni a kapcsolat, mert rengeteg mindenkit kedvelek itt nagyon de valahogy azért a legtöbb kapcsolatom elég felszínes. Igaz talán, hogy a délolaszokkal nehéz igazi mély barátságba keveredni – na meg nekik megvan az itteni életük és tudják, hogy elmegyünk, szóval talán nem is érdemes annyira. De hát eztmajd meglátom úgyis. Most mindenestre folytatom a szokásos életet – 5 nap alatt már majdnem visszaszoktam a vacsikba, kis buli, egyetem, otthon tunnyadás, főzés ilyesmi.

Remélem mindenkit kárpótoltam a hosszú hírszünet után ezzel a kiadós (és talán néhol logikátlanul túl részletes) naplófélével…

ja az etterem a san domenicon van, a legelso ter, ha a domb-kastely fele indulunk a spacca napolin. es amugy tenyleg jofejek de mas ha dolgozol es mas ha vendeg vagy meg ez egy rohadt puccos hely volt

bologna

Bologna
A csodás espresso notturnóval, fél 7kor már ott is voltam Modenában, ahol iszonyú álmosan elém jött Sasa Manó és Federico, a mi modenai őrangyalunk és egyben házigazdánk. Aztán kis alvás, 1kor meg már össze is szedtük Dorkát a bolognai állomás parkjából. Bologna jó volt, bár én még a tréning miatt nagyon fáradt voltam, ami abban nyilvánult meg, hogy egyrészt hamar elaludtam és a napi 3 kávé mintha nem is lett volna, másrészt meg abban, hogy kb. most úgy tűnik, hogy álmodtam az egészet, meg szürreális is volt lenni ebben az árkádvárosban, meg modenában csillával, sasával, manóval dorkával és még 2 napig pagliával (veronai barátom, néhányan ismeritek) és a barátnőjével, meg persze federicoval és cicoval és kis időre a csilla ex-lakótársaival akik különböző –szimpatikus és antipatikus – módon őrültek, de befogadtak minket egy estére. Bolognát még mindig nem zártam a szívembe, de most sokkal szimpibb volt mint eddig – mondjuk idáig mindig 1-2 napra, órára voltam ott és esett meg köd volt vagy korán reggel vagy nem tudom, most szépen sütött végig a nap, és mindenféle parkokban ettük a piadinát, meg a pizzát, ami persze nápolyban sokkal jobb. Fura volt, hogy mindenki mondta, hogy kicsit nápolyi akcentussal beszélek, ami nem igaz, de nekik minden déli akcentus kb. egyre megy, meg én is kicsit úgy éreztem magam, mintha tényleg délolasz lennék, ami nem valami jó pozíció északon, ugyanis bár nem ismerik őket, utálják őket rendesen. Én meg lamentáltam, hogy a pizza meg a kávé rossz és drága J
Sok mászkáláson, beszélgetésen és várakozáson kívül mást nem csináltunk, de jól esett nagyon látni a négy csajszit, hallgatni kicsit a saját szappanoperáinkat és nem a nápolyiakat. Viszont örülök, hogy nápolyba jöttem és nem megint észak olaszországba, mert ez itt sokkal jobban tetszik.

napoly

Ezek után voltam 1 egész napot nápolyban, merthogy végülis sok szervezetlen pakolás, utolsó veszekedés-dolgok letisztázása után nyolcra értünk haza, aztán vendégül láttuk félig akaratlanul a fél tréning társaságot, akiknek főztem, örülve, hogy végre valami normális kaját (értsd: tésztát padlizsánnal, paradicsommal, sajttal, cukkinivel) ehetek, részben mert pészach volt úgyhogy nem ettem kenyeret tésztát ilyesmit, részben mert ischián szörnyűségesen egyhangú volt a kaja – luca rossz megoldása a pénzspórolásra, merthogy arra nem jó, viszont mindenki szenvedett tőle, azok, akik kenyeret ettek napi 2,5x még jobban talán mint én… merthogy úgy volt, hogy jön alfredo és gabriel főzni, de uccsó pillanatban luca úgy döntött, hogy mégse. Na mindegy. Szóval itt volt 20 ember a házunkban hajnali 3-ig aztán angelo, egy nápolyi résztvevő és amúgy jó barátunk szerencsére elvitte őket. Csak 5 lett lány maradt, akik már megint (mint a baltiak általában) nagyon szépek voltak, és hatalmas kalamajkákat idéztek elő, főleg az olasz fiúk körében akik aztán jól féltékenykedtek egymásra, szóval ők még itt voltak, úgyhogy gabriel is örülhetett, mert az egyik lánnyal ő is csókolózott, aki 16 éves (na jó, kinéz 18nak) nagyon szép és nagyon helyes is, és végig egy török fiúval flörtölt meg kicsit együtt is voltak a tréning alatt, pedig valentina is nagyon fente erre a fiúra a fogát, meg nekem is kicsit bejött, na de hát mindegy… gabriel szerint amúgy az egész tréning egy anonim alkoholisták klubja, és jobban tennénk, ha a nápolyi gettók szegény gyerekeinek adnánk a pénzt. Szerintem szükség van tréningre is, attól, hogy nekünk van pénzünk, még lehet értelmes dolgokat csinálni nekünk is az EU pénzéből. Nem is beszélve az erasmusról, ami szintén az EU pénze ,és idejön egy rakás spanyol úgy, hogy a felük nem tanul meg olaszul, spanyolokkal barátkozik csak és spanyolul vizsgázik. Ezt mondtam gabrielnek is de nem értett egyet. Na persze. Aztán másnap esthernél ebéd, most már nagyon meleg van napközben, úgyhogy csodálatos a teraszán lebzselni órákig, háttérben a vezúv, tenger, nápoly…
Este irány

màr reg nem

Már rég nem…

Ischia
Kb. egy hónapja nem írtam szerintem, de van rá magyarázat – na semmi nagyon izgi, sajnos. Ischián voltam tréninget csinálni 12 napig, egészen április 10-ig. A tréning jól sikerült, a legutóbbi olaszországival ellentétben volt elég résztvevő, összesen 26, mindenféle országból, de kivételesen Hollandiából nem (csak egy szervező lány, akit már ismertem és nagyon helyes). Én junior tréner féle, meg zenefelelős voltam, az utóbbihoz nem nagyon értek semmit, de a végére egészen beletanultam, már 2 perc alatt összedugok egy erősítőt, két hangszórót, mikrofont és számítógépet, meg a tréning zenék közül is már ismerek jó sokat. A junior trénerkedés már nem volt ismeretlen, most kevesebb dolgot csináltam a csoport előtt, de valami dolgot mindig találtam, inkább a háttérből. Ez azt is jelentette, hogy eleinte kevés résztvevővel beszéltem, meg volt néhány nem szimpi is, de aztán erőt vettem magamon és végül persze megszerettem mindenkit. Na ennyit erről, mert tudom, hogy sokan nem kedvelik ezt a tréning dolgot, úgyhogy ha valakit érdekelnek a sikereim, meglátásaim, ki kivel jött össze stb akkor kérdezze külön…
Ja Ischiáról még annyit, hogy gyönyörű-gyönyörű szép, én valamiért mindig azt hittem, hogy ronda, pedig a Simor Máté már 4 éve megmondta, hogy szép. A lényeg, hogy az egész sziget egy nem működő vulkán, így a közepén magasodik egy hatalmas, csipkézett tetejű hegy, amelyik legtöbbször felhőben van – 900 méter magas, de rögtön a tengertől kezdődik, úgyhogy tényleg nagyon impozáns. A hegyen nincs sok lakott rész, a parton viszont egy csomó kis város, rengeteg öblöcske, és némelyik város olyan sűrűn lakott, hogy egészen Nápolynak tűnik.