noi szerepek - a ferfiak udvarlasanak masik oldala

ezt mar irtam nehany embernek, meg tegnap is ide, hogy nem volt annyira egyszeru es felhotlen ide visszajonni, sot. nem tudom, hogy miert alakult igy es hogy is van ez, de most valahogy sokkal erosebben vannak a rossz dolgok (amik persze voltak eddig is) , mint a jok, amik szinten voltak eddig is.
talan most vagyok ott, hogy kellenenek mar jobb baratok, meg tobb ember korulottem, meg vmi olyan ritmus, amiben jol erzem magam, meg olyan dolgok, amiket csinalok es fontosak es ezek nincsenek. a lakotarsaimat leszamitva nincsenek barataim csak ismeroseim, nem csinalok meg mindig semmit, mert a tanulas nem kot le (de van igazabol 2 targy, ami erdekel, de most eloszor a masik 2bol kell vizsgaznom) es valahogy ugy folydogalnak a napjaim
van bennem valami allando elegedetlenseg, mintha valamit hajszolnek, amitol majd egyszercsak jo lesz. es folyamatosan meregetem magam valami altalalam elkepzelt "objektiv" jofejsegi mercehez, ami csak az en fejemben van persze, de sose felelek meg neki es ezert sose vagyok eleg jol.
ez ugyanaz a param, ami volt eddig is, otthon is, csak ott sikeresen kitoltottem annyi "fontos" dologgal a napjaimat, hogy nem tunt fel, vagy elaltattam a lelkiismeretfurdalasomat. szoval ez a hajsza - nem tudom, talan ez a fogyasztoi tarsadalom, hogy mindig jol kell lenni, menni kell, csinalni kell, fogyasztani kell, izginek kell tortenni, elmenyek, kaland huhuhu kulonben nem vagy jo. es olyannak tunik nekem, mintha az emberek itt igy elnenek, vagy mintha nekem ezt kene, vagy mintha mindenki mas ugyesebb lenne mint en, tobb embert ismerne, tobb dolgot csinalna es jofejebb es szebb lenne. holott nem, csak most valami ilyen tripben vagyok.
na raterek arra, amirol irni akartam. mar irtam arrol, hogy milyen itt az udvarlas. csakhogy az meg nem kristalysodott ki bennem akkor teljesen, hogy mi ennek az ara. merthogy az viszont nagy.
itt a nok, legyenek akar mennyire intellektuellek, egyetemistak, vagy barmi, foleg, ha szorakozni mennek, de mar akkor is ha szimplan kiteszik a labuk az utcara, egyfolytaban el akarjak adni magukat. ugy tekintenek sajat magukra is, mint egy targy, aminek leginkabb szepnek (ertsd: viszonylag magas, vekony, fekete hosszu haju, kifestett, csizmas, dekoltalt, nagyfulbevalos) kell lennie, mert akkor beteljesiti a vagyat, hogy egy pasinak a karjai kozott kosson ki. es persze nekem is van ilyen vagyam, mint mindenkinek, csak iszonyuan nem vagyok hozzaszokva hogy ehhez az en mercem szerint kurvakent kell kineznem es foleg viselkednem. ez az utcan is nagyon latszik de a szorakozohelyeken teljesen abszurd. es ilyen nyilvan otthon is van, de nem az en jol megszokott kis ertelmisegi barati tarsasagaimban, ahol nem az van, hogy egy fiu kb. csak azert all veled szoba, mert valamit akar toled, viszont ha szobaall, akkor csak flortolni fog. mert itt meg az amugy letezo fiu-lany baratsagok is (marha van ilyen) erre alapulnak.
es hogy ez most honnan jott? volt szerencsem haromszor a valentina-angela paros tarsasagaban menni bulizni -ha ok ugy dontenek, hogy most megvaltanak, megtisztinanak az osszes csunya ruhamtol, kifestenek, mert magamat en ugye nem tudom jol, megcsinaljak a hajamat mert amugy ronda, es ezt az egeszet hagyom, akkor ok jol szorakoznak, en kevesbe, mert egy szerencsetlen csunya romhalmaznak erzem magam. es aztan amikor "kesz a nagy mu" vagyis en, akkor mehetunk... es tenyleg megvan az eredemenye, mert barmennyire szarul , kenyelmetlenul erzem magam ebben a ramhuzott maskaraban, igy jobban bejovok a pasiknak. a masik verzio, hogy leszarnak es magukat csinositjak 3 oran at csak es kizarolag, aztan meg a szorakozohelyeken csak ugy mint minden csajszi, probaljak becserkeszni a himet, aki legyen lehetoleg fekete nato katona
es kozben persze ott vannak a fiuk, akik tenyleg ezt varjak a lanyoktol, es minden amugy is a pasizas-csajozas korul forog... en amugy sem vagyok ebben ugyes, de otthon nem logok ki ennyire a sorbol itt viszont nagyon es idaig senkit nem talaltam, aki ezt akarmennyire is ertekelne. maximum annyi hogy jaj de helyes ember vagyok. es ezen az sem valtoztat, hogy szombaton kicsit osszejottem egy fiuval, csak ugy de azota nem hivott... szoval sajnos visszatertem a 16 eves kori onmagamhoz ebbol a szempontbol, ami cseppet sem jo, azt hittem ezen mar tul vagyok.
valahogy azt gondolom, hogy pont itt kell ezzel megkuzdenem, ahol hatszor nehezebb, mint otthon, aztan nem tudom, jol gondolom-e
ja meg persze az is zavar, hogy sajnos alfredo tenyleg nagyon tetszik, es o meg le se szar ebbol a szempontbol. amugy persze nagyon joban vagyunk es aranyos es minden, de hat...
es raadasul igyekszem alkalmazkodni ,mert azt gondolom, hogy az a helyes taktika, holott lehet, hogy jobb lenne ha ugy oltozkodnek ahogy nekem jolesik es ugy csinalnek mindent es leszarnam, hogy most epp ebben a felevben lesz-e pasim vagy sem.
csak hogy kozben az is ott van, hogyha egyszercsak az osszes lakotarsamnak lesz (amire van esely, tekintve hogy mind a 4 jopasi/jocsaj, es ugyes is) akkor meg itt maradok egyedul

hat ez most nagyon szemelyes jellegure sikeredett, de remelem nem banja senki
de pont ezert, orulnek, hogyha valaszolnatok ra, foleg kedves jo barataim es notarsaim, hogy hogy is van ez az egesz. na jo, a fiuk oldala is erdekes persze. hogy milyennek is kell lenni egy nonek ahhoz hogy no legyen. otthon mintha tobb valasztasi lehetosegunk lenne a noiseg megvalositasara.
es a nagymamaimnak vmi cenzurazott valtozatot mutassatok kedves mama es papa koszi