csak ugy

Egyéb. Ma a Brunó és Angelo civilszervezete szervezett anyáknapja miatt (ami ma van itt) egy rajzoló délelőttöt a Quartieri Spagnoliban, és Gabriellel odamentük. Főleg 5 unokatestvér volt ott – a többi gyerek csak egy kicsit odanézett. Merthogy ez a téren volt, szólt a zene, úgyhogy aki érdeklődött , egyszerűen odamehetett. Ez az öt gyerek (4 lány, 9-12 évesek, meg egy 5 éves fiú) teljesen normális volt, de kiderült, hogy pl. az egyik nem jár iskolába, mert nem tetszik neki… a nagymama hozta oda őket, a szülők néha megjelentek az ablakban hogy ellenőrizzék, hogy mi van. Én nem csináltam velük semmi különöset, de mindig meghat, hogy milyen ragaszkodóak tudnak lenni a gyerekek, meg hogy még akármennyire is nem bíznak meg az emberben (mert látszik, hogy nem), milyen örömmel meséltek nekem picit a dolgaikról, csak úgy spontánul. A néni, aki mindig kiabál a teraszról, még akkor is, ha játszanak (most is kiabált persze) , meg hogy hányan vannak az osztályban, meg hogy kössem be a kisfiú cipőjét… persze nem köszöntek el – megint olyan volt, mint a Csetmetben, hogy magukról rengeteg mindent elmondanak, de egyaltalán nem érdekli őket, hogy te ki vagy, az se tudom, feltűnt-e nekik, hogy külföldi vagyok – de ami jól esett, hogy az egyiknek hajtogattam egy hajót és azt elvitte.