alom

amikor litvaniabol haza (?) visszajottem, volt egy nagyon durva almom: valentinaval es gabriellel voltam a napolyi lakasunkban, aztan elmentem setalni, es akkor mar az ommen hatraban levo kis vadaspark menten setalgattam, es aztan sotet lett, ugyhogy nem akartam mar a fasoron visszamenni, hanem gondoltam, varok egy villamost, mert az amugy a fasor vegen levo vasutallomas helyett egyszercsak egy budapesti buszmegalloban talaltam magam, de aztan az atalakult egy varoterremme, ahol egy terhes novel beszelgetesbe elegyedtem, aki angol volt, de litvaniaban volt (mert a varoterem az epp litvaniaban volt) mert a ferje litvan volt, es akkor mar egy buszon utaztunk a klinika fele, nagyban beszelgetve, de nekem feltunt, hogy rossz fele jarok, mert napoly egyik getto-kulvarosa fele kozeledtunk, de kozben meg mindig naplemente volt (olyan 8-9kozott, napolyban akkor sotetedik meg nyaron is...) es akkor atvagtam a lepukkant toronyhazak szegelyezte magasut 6 savjan, persze az autokat eppen csak elkerulve, es felszalltam egy masik buszra, persze jegy nelkul es vegul hazamentem valentinaekhoz... na akkor most hol is van az otthonom?
ez is az egyik indok, ami belattatta velem, hogy most jobb teszem, ha otthon maradok, vagyis turista persze akarok lenni, meg treningeket is szeretnek csinalni mindenfele, de nem ilyen ott eles jelleggel.
a masik meg az volt, hogy engem mindig erdekel az orszag, ahova megyek, meg akarom tanulni a legfontosabb szavakat, tipikus kajak, tortenelem, adatok... most meg ott voltam litvaniaban es persze elveztem a tavat, a fakat, a treninget, de akarhol mashol is lehettem volna, csak a munka szamitott, mert az agyam mar nem fogadott be tobb infot, teljesen immunissa valt az uj orszagra, nyelvre, mindenre.