Csak egy pár dolog: az erasmus egy szar, abból a szempontból, hogy az egyetemek elfelejtik egymás közt egyeztetni a szabályokat – így majdnem nem veszek részt egy nagyon érdekes szemináriumon. Végül miután a teljesen kattant tanárnő üvöltözött velem egy sort, hogy mit gondolok én, hogy hazamegyek májusban, nem lehet hogy a kecske is jóllakjon, meg a káposzta is… végül megenyhült, merthogy látja, hogy tényleg lelkes vagyok, meg bejárok az órákra, ilyesmi, így végül az lesz, hogy megyek a többiekkel kutatni nápoly egy ex-ipari külvárosát (bagnoli, pozzuoli előtt) ahol antropológiai és urbanisztikai megfigyelő munka lesz, csak aztán nem fogok írni róla és így kreditet se fogok érte kapni. Hogy hogyan fogok 40 kreditet összeszedni, amikor itt majdnem minden tárgy 3 kredit és néhány 6, viszont heti 6x60 perc, tehát az a három tárgy, amire bejárok már teljesen kitölti az időmet (plusz heti 2 óra holland és heti 2x2 óra tai chi), és azokért kapok 15 kreditet összesen ha minden jól megy. Viszont az antropológia nagyon érdekel, lehet , hogy azt kellett volna inkább tanulnom – de végülis itt most azért kapok belőle egy jó adagot. Meg otthon is lenne kedvem majd vmi hasonló felfedező utakat tenni, amivel már próbálkoztunk tavaly tekes elsős kör keretében, de most azért majd szerzek némi tapasztalatot és talán akkor könnyebb lesz.
Aztán a két török haverunk most már egészen megtanult olaszul, szóval lehet velük beszélgetni, és tökre meglepett, hogy azt mondták, hogy nem akarnak az Eu-hoz csatlakozni, mert törökország az nem európa és túl sok változás lenne a társadalomban meg a gazdaságban és nem hiszik hogy nekik segíthetne ez, mert ők meg akarják tartani az életstílusukat, meg a kultúrájukat. Nem tudom, hogy ebben mi az igazság, mi nem, de hát ők biztos jobban látják a dolgot, mint vki, aki kívülről nézi. És ők felvilágosult fiatalok, az egyik kicsit vallásos, a másik egyáltalán nem.
Ma azt álmodtam, hogy hollandiában vagyok, az olde vechtében, de annyira nem tetszett a gondolat. Csak ott volt internet mindig, és annak örültem.
Most még itt vagyok két hónapot majdnem, de már úgy tűnik, hogy mégis a vége felé közeledik az egész, főleg, hogy májusban hazamegyek (aminek örülök, mert azért hiányzik otthon lenni), és amikor visszajövök, akkor meg vizsgázni fogok rengeteget… és úgy érzem, hogy nem ismertem meg ezt a várost, vagyis épp csak megkarcoltam a felszínét, de hát persze még bp-t se ismerem túl jól, pedig a 23 évemből 22-t ott éltem. Meg az is fura, hogy nem tudom, hogy hány emberrel fog megmaradni a kapcsolat, mert rengeteg mindenkit kedvelek itt nagyon de valahogy azért a legtöbb kapcsolatom elég felszínes. Igaz talán, hogy a délolaszokkal nehéz igazi mély barátságba keveredni – na meg nekik megvan az itteni életük és tudják, hogy elmegyünk, szóval talán nem is érdemes annyira. De hát eztmajd meglátom úgyis. Most mindenestre folytatom a szokásos életet – 5 nap alatt már majdnem visszaszoktam a vacsikba, kis buli, egyetem, otthon tunnyadás, főzés ilyesmi.
Remélem mindenkit kárpótoltam a hosszú hírszünet után ezzel a kiadós (és talán néhol logikátlanul túl részletes) naplófélével…
ja az etterem a san domenicon van, a legelso ter, ha a domb-kastely fele indulunk a spacca napolin. es amugy tenyleg jofejek de mas ha dolgozol es mas ha vendeg vagy meg ez egy rohadt puccos hely volt
No comments:
Post a Comment