bologna

Bologna
A csodás espresso notturnóval, fél 7kor már ott is voltam Modenában, ahol iszonyú álmosan elém jött Sasa Manó és Federico, a mi modenai őrangyalunk és egyben házigazdánk. Aztán kis alvás, 1kor meg már össze is szedtük Dorkát a bolognai állomás parkjából. Bologna jó volt, bár én még a tréning miatt nagyon fáradt voltam, ami abban nyilvánult meg, hogy egyrészt hamar elaludtam és a napi 3 kávé mintha nem is lett volna, másrészt meg abban, hogy kb. most úgy tűnik, hogy álmodtam az egészet, meg szürreális is volt lenni ebben az árkádvárosban, meg modenában csillával, sasával, manóval dorkával és még 2 napig pagliával (veronai barátom, néhányan ismeritek) és a barátnőjével, meg persze federicoval és cicoval és kis időre a csilla ex-lakótársaival akik különböző –szimpatikus és antipatikus – módon őrültek, de befogadtak minket egy estére. Bolognát még mindig nem zártam a szívembe, de most sokkal szimpibb volt mint eddig – mondjuk idáig mindig 1-2 napra, órára voltam ott és esett meg köd volt vagy korán reggel vagy nem tudom, most szépen sütött végig a nap, és mindenféle parkokban ettük a piadinát, meg a pizzát, ami persze nápolyban sokkal jobb. Fura volt, hogy mindenki mondta, hogy kicsit nápolyi akcentussal beszélek, ami nem igaz, de nekik minden déli akcentus kb. egyre megy, meg én is kicsit úgy éreztem magam, mintha tényleg délolasz lennék, ami nem valami jó pozíció északon, ugyanis bár nem ismerik őket, utálják őket rendesen. Én meg lamentáltam, hogy a pizza meg a kávé rossz és drága J
Sok mászkáláson, beszélgetésen és várakozáson kívül mást nem csináltunk, de jól esett nagyon látni a négy csajszit, hallgatni kicsit a saját szappanoperáinkat és nem a nápolyiakat. Viszont örülök, hogy nápolyba jöttem és nem megint észak olaszországba, mert ez itt sokkal jobban tetszik.