deventeri beszélgetés 1 - Románia

Na és itt rengeteget beszéltünk mindenféle komoly dolgokról pezsgőborok, csokik és Szex és New York nézés között.
Egyrészt egy román lánnyal beszélgettem sokat Romániáról, aki nagyon profi nemzetközi NGO munkás, Council of Europe ifjúsági szakértő és egy éve Hollandiában él és egy nagy NGO operatív vezetője. Szóval ő Romániáról elég ijesztő dolgokat mesélt, egyrészt elmesélte, hogy hogyan élte át a forradalmat 10 évesen, és hogy milyen káosz volt utána, meg hogy elvileg nem is lehet tudni, hogy tényleg meghaltak-e Ciaucescuék. Meg a hihetetlen szegénységről, bezártságról, jegyrendszerről, ilyenekről is volt szó, és arról, hogy a magyarországi kommunizmus az kismiska az övékhez képest. És hogy neki, a 10 éves kislánynak volt aktája a Securitatenál!! Ezt be kell valljam, kicsit szkeptikusan kezelem, mint információt, mert ilyesmiről még sose hallottam, hogy kisgyerekeket megfigyeltek volna, de hát ki tudja. Viszont a mai Romániáról azt mondta, hogy a politikusok még mindig ugyanazok, hiába vannak törvények, a Securitate aktáiba még mindig nem lehet betekinteni, sőt, a Securitate ugyanúgy működik tovább. Ha a politikusok valamit rosszul csinálnak, akkor simán megölik őket az ellenfeleik. És ami nekem a legfurcsább, hogy a történelmet a mai napig csak 1945-ig tanulják, még az egyetemen sincs szó semmiről se, ami utána történt, pedig ő szociológiát tanul. Én nem értem, hogyan lehet szociológusnak lenni úgy, hogy a saját társadalmamról csak a szubjektív megfigyeléseim adnak információt! És erre azt mondta, hogy hát igen, de értsem meg, hogy ezt nem lehet kutatni, mert még túl közeliek a sebek, és túl veszélyes, mert ha belemártod az orrodat, akkor úgyis megölnek, vagy elintéznek másképpen. Majd akkor fogják kutatni szerinte, ha a kommunista idők vezetői meghalnak – csak hogy akkor ki fog emlékezni? És mi fogja megakadályozni ezeket az embereket abban, hogy minden iratot elpusztítsanak, mielőtt elmennek? Erre azt mondta, hogy egyrészt ő emlékszik – de hát azért 1980-ban született emberek emlékei alapján elég hamis dolog lenne történelmet írni ’45-től kezdve – meg hogy azért vannak iratok és biztonságban is vannak, mert van néhány, viszonylag független egyházi nyilvántartás, meg néhány titkosan ellenzéki káder elrakott dolgokat. És hogy az EU ilyesmibe nem mártja bele magát, és hagyni fogja ezt a fél-demokráciát, mert miért is ne, ameddig gazdaságilag viszonylag rendben van a helyzet, és úgy tűnik, az viszonylag rendben van…