most már hazamegyek!

Egyéves külföldi utazgatásaim végére értem, úgyhogy ezt szánom az utolsó blog bejegyzésnek – hacsak át nem váltok angolra a külföldi barátaim kedvéért… Amúgy most már nagyon örülök, hogy hazamegyek, éppen elég volt ebből az össze-vissza mászkálásból, mindig új emberek, új országok, alkalmazkodás stb. Egyáltalán nem bánom, rengeteget tanultam belőle, azt hiszem, itt elég részletesen beszámoltam róla amúgy is. Most viszont vágyom már a régi barátaimra, a TEKre, Budapestre, megszokott dolgokra, vasárnapi családi ebédre és ejtőzésre, a dombokra, arra, hogy akármikor megnézhessek egy jó filmet, hogy járjak táncra… Kicsit azért tartok is a visszailleszkedéstől, mert lehet, hogy egy csomó dolog megváltozott ez alatt az egy év alatt és nem is tudok róla, de hát ez majd kiderül úgyis.