sri lankaiak

A Sri-Lankai nemzeti ünnep a Piazza del Gesu-n, ahol rengeteg sri lankai volt természetesen (akik 5-6 ezren vannak Nápolyban, és főleg csingalézek, de vannak tamilok is, de nem tudom, hogy ez kinek volt az ünnepe, mert nem tudok megkülönböztetni egy tamilt és egy csingalézt). Sőt, főleg csak ők, és nagyon fura volt – azt hiszem életemben először történt ilyen – hogy csomószor Gabriel és én voltunk az egyetlen európaiak a tömegben. Nekik ilyen lehet mindig… nagyon vidámak voltak amúgy, táncoltak meg eszegettek és ittak. A legnagyobb buli a „Final Countdown”-ra volt, és nem a népdalnak tűnő egyéb dalokra, amit egy sri-lankai együttes adott elő, ahol a két énekes közül az egyik úgy volt öltözve, mint egy amerikai rapper, a másik meg úgy, mint egy nápolyi nyálas keményfiú. Még az volt érdekes, hogy a lányok csak a lányokkal, de inkább senkivel se táncoltak, a fiúk meg csak a fiúkkal. De amikor bekeveredtünk a tömeg közepébe, rám elkezdtek ragadni a fiúk – mert hogy velem lehet ugye – de aztán inkább nem volt kedvem ehhez a multikulti élményhez és gyorsan elrángattam onnan a Gabrielt, aki röhögve megjegyezte, hogy na én már ennyitől is megijedek.