Még az történt, hogy élménybeszámoltam az olasz Mobilitás infó rendezvényén, amit egy ex-kápolnában tartottak. Elmeséltem kb. 3 percben hogyan lettem önkéntesből evs-koordinátor, és tréner-tanonc, meg táborszervező. Sikerült valamiért megnevettetnem a közönséget, meg aztán azt mondták, ügyes voltam. Kicsit azért izgultam, mert egy mikrofonba kellett beszélni és elég sok ember volt.
Voltam még a tengerparton, most északra nápolytól Valentinával és Gabriellel, ahol rengeteg iskolás volt, merthogy már vége az iskolának, vagy ha nem is, május végétől nem megy oda senki, mert meleg van és a tanárok se tartanak már órákat. És ezek össze is verekedtek, elég durván, és azért nem lett belőle több, mert az egyik csoport, ahol egy fiú akkora pofont kapott a semmiért, hogy eleredt az orra vére, végül nem akart visszavágni. A tenger amúgy megint nagyon jó volt, nagyon sokáig beúsztam, és találtam egy alagutat a sziklafalban, ami egy másik öbölbe vezetett, de aztán nem akartam átúszni, mert azt hiszem, az ilyesmi elég veszélyes.
Amúgy a nápolyi életem legrendezettebb és talán legunalmasabb 2 hetét élem most, mert az összes barátom tanul és ezért én is elég komolyan veszem a dolgot – vagy nehéz beismerni és tényleg érdekel, amit tanulok? A városantropológia és a bevándorlás és munkaerő piac tárgyak biztosan, meg van még egy, ahol néhány könyv egész jó volt – ami azt jelenti, hogy reggel 10-től 6-ig könyvár, ahol ismerek azért néhány embert, és velük megyek ebédelni néha, meg kávézni sokszor, aztán mászkálok kicsit a városban, este otthon vacsi, és vagy filmet nézünk, vagy vízzel locsoljuk egymást. Ez Valentinát, Gabrielt és engem jelent, mert az Alfredo átlag napi 6 órát van otthon, és ebből 4-et alszik, nem is értem, hogy bírja még, de a Kesté a mindene, úgy beszél róla, mintha az élete nagy lehetősége lenne, remélem, nem fog nagyot csalódni, amikor rájön, hogy nem.
No comments:
Post a Comment