most már hazamegyek!

Egyéves külföldi utazgatásaim végére értem, úgyhogy ezt szánom az utolsó blog bejegyzésnek – hacsak át nem váltok angolra a külföldi barátaim kedvéért… Amúgy most már nagyon örülök, hogy hazamegyek, éppen elég volt ebből az össze-vissza mászkálásból, mindig új emberek, új országok, alkalmazkodás stb. Egyáltalán nem bánom, rengeteget tanultam belőle, azt hiszem, itt elég részletesen beszámoltam róla amúgy is. Most viszont vágyom már a régi barátaimra, a TEKre, Budapestre, megszokott dolgokra, vasárnapi családi ebédre és ejtőzésre, a dombokra, arra, hogy akármikor megnézhessek egy jó filmet, hogy járjak táncra… Kicsit azért tartok is a visszailleszkedéstől, mert lehet, hogy egy csomó dolog megváltozott ez alatt az egy év alatt és nem is tudok róla, de hát ez majd kiderül úgyis.

deventeri beszélgetés 2 - sztereotípiák

A másik beszélgetés: amilyen jaj-hát-te-nem-tudod-mi-mit-szenvedtünk-össze hangnemben beszélt néha velem Cami, ugyanúgy beszéltünk mi (ő, én és Ágnes) Marliessal, merthogy kiderült, hogy Hollandiában se tanulnak semmit a kommunizmusról, és a hollandok meg vannak arról is győződve, hogy a II. világháború őket sújtotta a legjobban (pl.: „ja, nektek ott volt ez a kommunizmus, de nekünk itt volt Hitler”). Úgyhogy erre kis keleti-blokk történelem leckét adtunk neki. Majd elkezdtünk arról beszélni, hogy a nők hogyan vannak elnyomva, és hogy ha valaki sikeres, vagy egy kicsit gazdagabb, mint az átlag, és tisztességes úton tett szert minderre, akkor hogyan kell elrejteni, mert mindenki irigy, és hogy hogyan panaszkodik mindenki arról, hogy milyen szar az élet. Erre megkérdezte, hogy ezt miért is neki címezzük még mindig. És valóban, miért is? Hát mert valahogy mindegyikünk azt hitte, hogy azért Hollandiában az nincsen, a tolerancia meg a protestáns kemény munka országában, de kiderült, hogy mégiscsak. Hogy a legtöbb ember valóban kemény munkával keresi meg a kenyerét, meg épített fel a semmiből házakat a háború után (ha előtte nem kellett egy kis darab tengert feltölteni), de hogy ezt ugyanúgy rejtegetni kell, mint otthon. És hogy a nők itt is kevesebb fizetést kapnak, mint a férfiak és sokakat ugyanúgy nevelnek, hogy vagy gyereket szülsz, vagy legyen valami egyszerű, hasznos munkád és megfelelő életszínvonalad. Tehát igen, még ez az ország se emberi jogi paradicsom.

deventeri beszélgetés 1 - Románia

Na és itt rengeteget beszéltünk mindenféle komoly dolgokról pezsgőborok, csokik és Szex és New York nézés között.
Egyrészt egy román lánnyal beszélgettem sokat Romániáról, aki nagyon profi nemzetközi NGO munkás, Council of Europe ifjúsági szakértő és egy éve Hollandiában él és egy nagy NGO operatív vezetője. Szóval ő Romániáról elég ijesztő dolgokat mesélt, egyrészt elmesélte, hogy hogyan élte át a forradalmat 10 évesen, és hogy milyen káosz volt utána, meg hogy elvileg nem is lehet tudni, hogy tényleg meghaltak-e Ciaucescuék. Meg a hihetetlen szegénységről, bezártságról, jegyrendszerről, ilyenekről is volt szó, és arról, hogy a magyarországi kommunizmus az kismiska az övékhez képest. És hogy neki, a 10 éves kislánynak volt aktája a Securitatenál!! Ezt be kell valljam, kicsit szkeptikusan kezelem, mint információt, mert ilyesmiről még sose hallottam, hogy kisgyerekeket megfigyeltek volna, de hát ki tudja. Viszont a mai Romániáról azt mondta, hogy a politikusok még mindig ugyanazok, hiába vannak törvények, a Securitate aktáiba még mindig nem lehet betekinteni, sőt, a Securitate ugyanúgy működik tovább. Ha a politikusok valamit rosszul csinálnak, akkor simán megölik őket az ellenfeleik. És ami nekem a legfurcsább, hogy a történelmet a mai napig csak 1945-ig tanulják, még az egyetemen sincs szó semmiről se, ami utána történt, pedig ő szociológiát tanul. Én nem értem, hogyan lehet szociológusnak lenni úgy, hogy a saját társadalmamról csak a szubjektív megfigyeléseim adnak információt! És erre azt mondta, hogy hát igen, de értsem meg, hogy ezt nem lehet kutatni, mert még túl közeliek a sebek, és túl veszélyes, mert ha belemártod az orrodat, akkor úgyis megölnek, vagy elintéznek másképpen. Majd akkor fogják kutatni szerinte, ha a kommunista idők vezetői meghalnak – csak hogy akkor ki fog emlékezni? És mi fogja megakadályozni ezeket az embereket abban, hogy minden iratot elpusztítsanak, mielőtt elmennek? Erre azt mondta, hogy egyrészt ő emlékszik – de hát azért 1980-ban született emberek emlékei alapján elég hamis dolog lenne történelmet írni ’45-től kezdve – meg hogy azért vannak iratok és biztonságban is vannak, mert van néhány, viszonylag független egyházi nyilvántartás, meg néhány titkosan ellenzéki káder elrakott dolgokat. És hogy az EU ilyesmibe nem mártja bele magát, és hagyni fogja ezt a fél-demokráciát, mert miért is ne, ameddig gazdaságilag viszonylag rendben van a helyzet, és úgy tűnik, az viszonylag rendben van…

Deventer

A múlt hétvégét Deventerben töltöttem, ami egy város Zwollétól délkeletre, és ott lakik Marlies, aki meghívott minket. Deventerről annyit érdemes (már ha egyáltalán) tudni, hogy kb. 600 éves és egy angol csávó alapította úgy, hogy felhúzott a puszta közepén egy nagyon nagy angol gótikus templomot és egy pár házat körülötte. Amúgy az egyik leghelyesebb- hangulatosabb városka, egy csomó kis hangulatos bolttal, bár ettől még persze nagyjából ugyanúgy néz ki, mint akármelyik másik.

önelemzés

Ez egy tréningnek a neve, amin voltam két hete. Ez is személyiségfejlesztő tréning, az Essence Organisation „haladó” tréningje, ami azt jelenti, hogy csak akkor mehetsz, ha megcsináltad az Essence-t előtte. Erről a tréningről nagyon-nagyon sokat hallottam, persze semmi konkrétat, mert senki nem mondja el, hogy konkrétan mit is csinálnak ott, merthogy akkor lelövik a poént, vagyis már nem lesz meglepetés, ha te is odakeveredsz. Úgyhogy ezt a szép hagyományt megtartva én sem fogok most beszámolni arról, hogy pontosan milyen játékokat csináltunk és mi volt még, hátha valaki megcsinálja egyszer.
A lényeg, hogy ez egy nagyon intenzív tréning volt, szembesültem mindennel, ami nem jó az életemben és magamban, és ezekkel a dolgokkal foglalkoztunk sokáig, majd utána rájöttem, hogy hogyan is lehetne úgy élni az életemet, hogy jó legyen nekem. Merthogy mint kielemeztem, a legnagyobb baj az volt, hogy én saját magamat nem fogadtam el – akármit csináltam, az sose volt elég jó és hiába mondta mindenki körülöttem, hogy de, tök ügyes vagyok és minden rendben van, sose volt elég a dicséret, mert mindig méricskéltem, hogy hogyan csinálhattam volna többet, jobbat, meg hogy mások mennyivel ügyesebbek, mint én. És most valahogy sikerült lenyugodnom és örülök annak, amit csinálok, meg tudok csak úgy lenni és nem aggódni azon, hogy épp nincs semmi dolgom, vagy feladatom. Merthogy ez is volt, és igazából ez volt a legfontosabb ok, amiért Nápolyba mentem, hogy annyira beraktam magamat feladatok közé, hogy már csak a feladatok voltak és nem találtam magamat. Nápolyban tettem lépéseket az ügyben, de még ott sem bírtam teljesen elengedni magamat pedig igazán nem volt semmi extra dolgom. Most viszont úgy érzem, hogy akármi jöhet, ezer dolog, vagy egy se, sok barát, vagy sok idegen, akármilyen hely, meg fogom tudni oldani, és nyugodt is fogok tudni maradni közben, mert saját magamban biztos vagyok. A másik dolog, hogy az érzelmeim kimutatása, főleg a szomorúság/fájdalom, az nagyon nehezen ment, mert valahogy féltem elárulni, hogy mi is van bennem legbelül, hátha az nem kell senkinek. Ezen a tréningen valahogy ezt az akadályt is leküzdöttem, és ki bírom mutatni azt is, ha valami nem jó. Na ennyi elég is az önelemzésből.

na csak szép sorjában - az oldal aljáról kezdd

mert persze fordított sorrendben raktam fel a dolgokat
Na csak szépen sorjában – merthogy addig halasztgattam ezt a blog írást, hogy már annyi mindent akarok írni, hogy azt se tudom, hol kezdjem, vagyis a végén akarnám, de azt mégse lehet…

zsinagóga és köszönetnyilvánítás

És hogy még ne legyen elég, másnap reggel, miután találkoztam több, mint 3 év után először a Blaskó Sanyival, akivel együtt voltunk résztvevők az első Synergy tréningemen és egy tök jót beszélgettünk, elmentem a zsinagógába, ahova elvileg Dov és Noah a felesége is jöttek volna, de elaludtak, mert a fentebbi beszélgetés és vacsi éjjel kettőig tartott előző nap. Szóval a zsinagóga előtt, ami zárva volt, a biztonsági őr feltett vagy 5-6 kérdést, mielőtt beengedett volna, amin én nagyon meglepődtem. Mondtam, hogy hát nálunk ez nincsen, és erre mondta, hogy hát, akkor szerencsések vagytok. és rájöttem, hogy tényleg, meg arra is, hogy mennyire erősek az előítéleteim, mert a sok kérdezősködést rögtön összekötöttem a terrorizmussal, meg „az ellene viselt háborúval” és sajnos azzal is, hogy az Albert Cuyp környékén az emberek fele muszlim, és a nők fele kendőt meg burkát visel (és lehet, hogy az emlékezetem csal, de 2 éve, amikor a Sasánál voltam ott, mintha azért kevesebb ennyire bebugyolált nőt láttam volna). A zsinagóga is ortodox volt, de szerencsére azért nem durván, csak a nők nem lehettek lent.
Igazából nem tudtam, minek is megyek oda, gondoltam, ha már mindig megyek ilyenkor és szeretem is azt a békét, ami van az istentisztelet alatt (még ha eléggé zajos is szokott lenni), hát akkor elmegyek itt is. És megérte, mert a második sófár fújás alatt megértettem egy nagyon fontos dolgot: majdnem pontosan egy éve, tavaly Jom Kipur után mentem el Olaszországba, vagyis egyéves kalandozásom már nagyon a vége felé jár. És az egész egy évben nagyon lefoglalt az, hogy a „helyére rakjam” a tapasztalataimat, az élményeimet, megértsem, hogy mit tanultam, hogy mit fejlődtem, hogy min mentem keresztül, hogy kik azok, akikkel fogom tartani a kapcsolatot az egy év után is és még ezer hasonló kérdés. Fogalmam sem volt, hogy hogyan is kéne csinálni ezt a helyre tevést – merthogy azt nem bírom ki, hogy megálljak, meditáljak, ne csináljak semmit, egyszerűen nem az én stílusom. És egyszercsak megértettem, hogy nem kell csinálnom semmit! Volt egy nagyon-nagyon jó és szép évem, amiben nagyon sok minden történt, új helyek, új emberek, új szokások, barátságok, beszélgetések, szerelem és sajnos sok csalódás is, megismerkedés, elválás, bulizás, tanulás és még ezer minden más és ez úgy jó, ahogy van és már bennem van amúgy is!
A külföldi ismerőseimnek írtam egy emailt ugyanerről, a magyaroknak nem fogok, de ideírom, hogy nagyon köszönöm mindenkinek, aki velem volt, személyesen, meg persze leginkább emailen, gtalkon, telefonon ebben az egy évben.

Ros Hasanah - újév

Úgy terveztem, hogy Zwolléba megyek egy zsinagógába, hogy azért mégiscsak megünnepeljem valahogy, de végül másképp alakultak a dolgok. Az Essence teamben volt három zsidó rajtam kívül, az egyik egy magyar-erdélyi származású izraeli, aki Hollandiában él, a felesége egy önmagát kereső talán nagyanyai ágon zsidó 4 éve ortodoxnak betért holland és a főtréner is egy izraeli nő volt. A házaspár a tréning közepén meghívott magukhoz Ros Hasanah estére! Nagyon megörültem neki, bár kicsit tartottam tőle, hogy mit fogok én kezdeni egy ortodox újéven, azt se tudom, hogy mit kell csinálni, és ott lesz egy tucat holland meg izraeli és biztos nagyon ki fogok lógni közülük.
De végül egyáltalán nem így lett! Kiderült, hogy azért annyira nem ortodoxok, hogy mindenki másnak is annak kellene lenniük körülöttük – jó, nem oltották le és fel a villanyokat, meg feltépték a wc papírt előre, meg kóser kaják voltak, de ennyit azért még kibírok, és felfedeztem, hogy kb. mindent tudtam, amit ilyenkor csinálni kell. A lényeg, hogy nagyon jó vacsi volt, ettünk mindent, amit kellett, meg meg is áldottuk a dolgokat. Ami különösen nagyon jó volt benne, az az, hogy az emberek – bár nem én voltam az egyetlen, aki most látott néhányat közülük életében először – nagyon nyitottan és őszintén beszéltek egymással, komoly dolgokról is. Engem és egy fiút leszámítva mindenki párokban jött, volt 4 izraeli-holland, és egy izraeli-spanyol pár és egy baba. És az izraeliek nagyon különböző hátterűek: Dov, a házigazda ortodox magyar zsidó származású. Volt egy jemeni zsidó nő, aki mondta, hogy mindig arabul káromkodnak, mert az sokkal jobban hangzik, és isteni kézzel gyártott kuszkuszt csinált, aztán a másik fiú egy nagyon durván vallásos családból és környékről jön, az a fajta, ahol szombaton megdobálnak kővel, ha autóval mész oda (mondta, hogy igen, én voltam az, aki kővel dobált mindenkit) és mindenki fekete-fehérben van és talpig beöltözve – és aztán ő 15 évesen otthagyott csapot-papot és most egyáltalán nem vallásos, utazgat keresztül-kasul a világban és van egy spanyol felesége, akinek a létezéséről se tud az apja... Aztán volt egy másik nő, akit meg kommunista-hippi szülők neveltek fel egy kibucban és mondta ,hogy igen, mi mentünk tűntetni Tel-Avivba az olyanok ellen, mint Arale (aki a nagyon vallásos hátterű). És aztán beszéltünk arról, hogy ennek a sok evésnek és annak, hogy a nagyszüleink sose hagynak kaját a tányéron vajon a zsidó kultúra a gyökere, vagy a Shoa, vagy az „izraeliség”, mint olyan. Erre mondtam, hogy mi is sokat eszünk, ne aggódjanak… és fura az is, hogy Izrael nagyon fontos nekik, de egyik se akar visszamenni oda élni, különböző okokból. Dov azt is elmesélte nagy vonalakban, hogy hogyan élt illegálisan 8 évig Amszterdamban, és hogyan jutott el az építkezésen güriző segédmunkásságtól addig, hogy most ingatlanügynöksége van és egy szép lakása az Albert Cuyp közelében.
Szóval ez a zsidó identitás dolog furcsa – mindenkinek újra kell gondolnia, úgy tűnik, vagyis legalábbis mi eléggé erről beszéltünk végig, és nekem is nagyon érdekes volt, mert én eléggé határozottan tudom, hogy az én identitásomban hol van az, hogy én zsidó vagyok és mit jelent számomra, de kevés zsidó barátom van, és valahogy otthon erről nem nagyon beszélünk és ha igen, akkor mindig ott van valami ironikus-szarkasztikus-akármilyen felhang, ami miatt én se szeretem nagyon boncolgatni a témát, úgy, ha vannak ott nem zsidók is. Szerintem mindenki tudja, hogy miről beszélek – bár ez bennem Nápoly előtt egyáltalán nem volt tudatos, ott jöttem rá, hogy otthon én nagyon kerülöm, hogy a zsidóságomról beszéljek csak úgy akárkivel, mert hogy sose lehet tudni kibe akad az ember.

essence

Múlt héten asszisztáltam ezen a bizonyos Essence tréningen, ami nagyon hasonló ahhoz, amit mi csinálunk – az eredményekben, abban, hogy sok benne a tapasztalati tanulás és az összes „tool”-t, amit mi használunk, (amik technikák, amivel egyszerűbbé, sikeresebbé és boldogabbá tehetik az emberek az életüket) a Marco az Essence-től vette.
Amiben különbözik, az az, hogy ez 5 nap, 3 délután-éjszaka (merthogy éjjel 1-ig, 2-ig tart) és 2 teljes nap, és mehet akárki, 18 évestől akármeddig és rendszeresen vannak is 65-70 évesek is, és a létszám 60-120 között mozog. Még abban is különbözik, hogy a tréner egyedül van abban az értelemben, hogy csak ő vezeti a foglalkozásokat, a magyarázatokat és akármit, ami a csoporttal, vagy a csoport előtt zajlik (kivéve napi félóra beszélgetést kis csoportban) – így a team, ami a Synergy tréningekhez képest kicsi, mi pl. 17en voltunk – az összes háttérmunkát végzi.
Na szóval, hogy nekem milyen is volt ez. Először nagyon ki voltam az egészre akadva, merthogy olyan, mint a katonaság, ruha és viselkedés kód van, mindent gyorsan, pontosan, jól, szervezetten kell csinálni, nyafogásra, személyiségfejlesztésre vagy akármire nem nagyon jut idő. Meg mi az, hogy nekem zárt, minimum térd alá érő, sötét/világos de semmiképp nem élénk színű ruhákban lehet csak lennem ,egyféle pozícióban lehet csak ülnöm, bizonyos dolgokat nem hallhatok, mert nem rám tartozik??! Én ehhez a szigorhoz nem vagyok hozzászokva!
Ezek után viszont elhatároztam, hogy én tanulni jöttem ide és élvezni akarom az itt töltött időt, és valahogy így is lett – a második napon elkezdtem teljesen természetesen viselkedni, és közben azt se felejtettem el, hogy én is tudok ezeknek az embereknek (vagyis a teamnek, mert a résztvevőkkel semmi kapcsolatunk nem volt, amikor nekik szünetük volt, mi rohamtempóban készültünk elő a következő dologra, vagy ettünk, vagy takarítottunk, szintén rohamtempóban) segíteni, hiába idősebbek mint én. Úgyhogy csomószor elmondtam nekik, hogy szerintem mit csinálhatnának másképp ,vagy csak úgy beszélgettünk, vagy adtam nekik tanácsot. Teljesen meglepett, hogy mennyire természetesen tudok egy rakás holland, 1 angol és 2 izraeli között lenni, úgy, hogy mindenki más értett legalább hollandul (még ha nem is beszélt mindenki jól) és jónéhányan sokkal idősebbek voltak, mint én, 4 gyerekes családapák például.
És rájöttem, hogy ez a ruha dolog se számít! Ha úgy akarom látni, hogy ez engem korlátoz, akkor persze korlátoz, de ha nem, akkor meg tök mindegy, le lehet szarni. És ez is sikerült.
Még néhány dolog, amit tanultam – kicsit kétségeim vannak, hogy nem hangzik-e nagyjából kínainak, amit írok, de igyekszem valami rendes nyelven leírni a dolgokat, nem ilyen angolról magyarra fordított tréning szlengben.
A másik nagyon nagy meglepetés az a házaspár volt, akiknél laktam a tréning alatt. A pasi volt a teamben és ő volt a szakács, és mivel mondtam neki, hogy én szívesen segítek, mondta, hogy lakjak nála, és akkor délelőtt főzünk. Kiderült, hogy Leylestadtban lakik, ami 1 óra kocsiútra van Amszterdamtól, a 35 éve a tengerből kinövesztett földdarabon! Ami nekem teljesen meglepő volt az az, hogy ő és a felesége úgy kezeltek, mint a lányukat, iszonyú kedvesek voltak velem, rengeteget beszélgettünk, nagyon nyitottak és érdeklődőek voltak, úgy, hogy a nő tornatanár és fizioterapeuta, a pasi meg ács-asztalos és 54 meg 53 évesek… (és ex-hippik, fiatal korukban 1 évet egy meditáló kommunában laktak, és 87-ben, meg 88-ban eljöttek Magyarországra csak úgy megnézni, hogy milyen is a vasfüggönyön túl) és ezen kívül teljesen megbíztak bennem, néha otthagytak egyedül a lakásban, és elmondták az összes családi dolgukat, ami elég sok minden. A nőnek mellrákja volt, megoperálták, visszajött és most a két tréning (az essence és a source) után elmúlt neki újra, a pasinak volt egy idegösszeroppanása, a fiúk, aki 22 éves, skizofréniás és egy otthonban lakik, ezenkívül a tréning alatt kiderült, hogy a pasi 8 testvére közül (merthogy egy vallásos katolikus családból jön) a legidősebb, aki kb. felnevelte, haldoklik, mert menthetetlen rákja van. És mindennek ellenére derűsek és kedvesek voltak, és nem úgy, hogy takargatták a bánatukat, hanem a pasi tényleg nagyon szarul volt 2 napig a nővére miatt, de beszélt róla, és végül sikerült elfogadnia dolgot. Szóval ez megint egy ilyen lecke, vagy mi volt, hogy az előítéleteimet jobb, ha eldobom a sutba.
És az utolsó dolog, amit tanultam az asszisztálás alatt, az az – és most még inkább gondolkodom, hogy nem tűnik-e ez nagyon furcsának – hogy ha ki akarom fejezni a szeretetemet akárki felé, az teljesen rendben van, és hogy nem kell méricskélnem, hogy mennyit és hogyan kapok belőle vissza. És hogy emiatt nem kell szégyellnem magam, vagy akármi. Úgyhogy ezért is írom le ide – egy újabb gyakorlat :)

alone in amsterdam

Ez egy nagyon nagyon furcsa élmény volt. Szeptember első vasárnapján egész nap az Essence organisation épületében voltam Amszterdam egy iparnegyedében, és a tréninget készítettük elő 8 órán keresztül. Ezek után találkoztam a Fekete Rékával, ettünk, meg beszélgettünk és az jó volt, már csak azért is, hogy kicsit kiszakadjak ebből a tréning közegből. Neki utána haza kellett mennie és nekem még volt másfél órám a vonatindulásig. Így elhatároztam, hogy az egész napos ülés után sétálok egy kicsit, vagyis ezt a másfél órát. Képzeljetek el egy sötét, elég kihalt várost, vasárnap este, szemerkélő eső én meg mászkálok cél nélkül. Az volt az érzésem, mintha kívülről látnám magamat, mintha nem is én sétálgatnék a nyálkás macskaköveken bámulva a bezárt boltok egyenkirakatait, hanem valaki más, vagy mintha tudnám, hogy erre a pillanatra majd vissza fogok emlékezni egyszer, mintha belém vésődött volna ott és akkor, hogy milyen teljesen kívülállónak lenni, de annyira idegen volt minden, hogy nem bírtam „bent maradni a képben”, nem bírtam átélni a pillanatot, mert túlságosan eltávolodtam akármitől, ami valóságos volt. És ami még fura volt, hogy valahogy a Leidseplein és a virágpiac környékére keveredtem és egy csomó helyről eszembe jutottak a régi emlékek, amikor a Sasával, a Lonéval és még sok emberrel csináltam egy csomó helyen egy csomó dolgot, de ilyen apróságok is, hogy jé, egyszer itt vettünk sült krumplit! És hogy itt dolgozott a Lone (a lány, akivel együtt voltam Veronában önkéntes, és fura mód 3 év óta nem hallottam felőle semmit) és majdnem bementem megkérdezni, hogy nem tudják-e, mi van vele, de végül nem mentem.

tréning

Erről a tréningről (If not now, then when, aug.16-27) igazából nem tudom, mit írjak, mert még mindig elég vegyes érzések vannak bennem. Én team supervisor voltam, az azt jelenti, hogy gondoskodnom kellett arról, hogy a team a lehető legjobb tréninget adja – ebben az esetben ez rengeteg seggberúgással járt, mert az emberek valahogy elég lusták voltak és nem igazán akarták magukat elfárasztani „felesleges” dolgozással. Úgyhogy eléggé ki is borultam rájuk néhányszor és nagyon szigorúan beszéltem velük, amitől teljesen meglepődtek, hogy nahát én ilyen is tudok lenni.
A résztvevők eléggé szedett-vedettek voltak, vagyis volt néhány, aki nem csak, hogy nem tudta, milyen projektre is jön (ami általános volt), de még eléggé keresztbe is tett nekünk…
Ezeket a dolgokat leszámítva jól sikerült a tréning, kipróbáltunk egy módszert, aminek az a neve, hogy Open Space Technology (http://www.openspaceworld.org) és egy ilyen nagyon demokratikus projektíró-problémamegoldó csoportmunka módszer, amit egyébként a TEK-ben is ki szeretnék próbálni valamilyen formában, hátha így forradalmasítjuk magunkat.
A legfontosabbat majdnem elfelejtettem! Lehetek tréner! Vagyis, ezt még ki se merem mondani, de úgy tűnik, hogy az vagyok! Ami azt jelenti, hogy januárban, ha megkap a Katka egy projektre pénzt, akkor Szlovákiában lesz egy tréning, ahol én leszek a fő tréner! Ez annyira nagy újdonság, hogy el se hiszem – három év kemény munkája van benne, és sikerült! Most még persze mindig van bennem kétség, mert szeretném látni magamat, hogy tényleg tudom csinálni, de közben egész pontosan tudom, hogy menni fog.

interkultur

Sokáig nem tudtam, hogy mit is irjak most erre a blogra, mert nápolyból könnyü volt a mindenféle dilettáns antropológiai megfigyeléseimmel remélhetőleg szórakoztatni a nagyérdemüt, na de most, egy ilyen kis holland porfészekből? Na de feltaláltam a spanyolviaszt hála az EU kifogyhatatlan pénzforrásainak, merthogy itt meg annyi ember van annyi országból hogy csak na, és felfedeztem, hogy igy is meg lehet ismerni elég sokat a mindenféle kultúráikból (a hollandról tudok kb. a legkevesebbet, talán hála istennek, mert amit tudok róla az elég unalmas...) és hogy milyen érdekes, hogy hol hasonlóak és hol különböznek nagyon.

Úgyhogy csak néhány összeszedetlen példa – vagy ha birom, akkor sok – mert mást nem nagyon tudok irni, tekintve az, hogy hogy vagyok az kb. a munkámtól függ, mert másra kb. nem érek rá egyaltalán, és a munkámról, ami a tréning, nehéz irni, mert egyrészt annyira sürü, hogy azt se tudom hol áll a fejem, másrészt nehéz róla úgy beszélni, hogy a legtöbben nem nagyon tudjátok, hogy mi is ez, és amikor otthon megpróbáltam elmagyarázni nem nagyon ment jól... talán meg fogom próbálni újra.

Szóval ezért most ez az interkultúr a topik.

Lecsó: a török és a román fiú egy tökéleteset főzött, olyan illata volt, hogy azt hittem, otthon vagyok! Ezen kivül kiderült, hogy szlovákul és lengyelül is lecsónak hivják a lecsót.

Krumpli és tészta: a lettek képesek egy héten keresztül napi kétszer krumplit enni, az olaszok ugyanezt csinálják tésztával, a hollandok viszont a kenyérrel... én a magam részéről a tészta és a krumpli között vagyok félúton.

Hátsó udvar: Azerbajdzsánban ha nyilvánosan csókolózik valaki a barátnőjével, a helyi fiúk/rokonok elkapják, és a titokzatos „fekete tér”-nek is titulált hátsó udvarban megverik. Mint kiderült ez a szokás él Örményországban is, a két országot úgy tünik „csak” a vallás és a köztük dúló elég durva konfliktus választja el egymástól, a kultúra, és ahogy kinéznek az elég hasonló.

Azeri vagy török? Igazából ez a kettő ugyanaz a nyelv, és ezt se a törökök se az azeriek nem tudták, egészen addig amig itt találkoztak és felfedezték, hogy remekül tudnak kommunikálni.

Orosz: a poszt-szovjet országok teljesen természetes és kb. mindenki által beszélt közös nyelve. Egyszerüen használják, mert tudják, hogy hasznos, nincs ilyen balti-államokbeli „nem használjuk a gyarmatositók nyelvét” attitüd. Egyébként a legtöbb lett és litván is beszél oroszul, de azért nem annyira mindenki, mint a többi országból. És ezekben az országokban (kaukázus) a mai napig kötelező az orosz az iskolában.

Török: a zsebemben kicsi alma van mellett az ő (mint első szám 3.személy) törökül o, és még volt más is, csak elfelejtettem.

Muzulmánnak lenni: úgy tünik mást jelent otthon és mást Európa nyugati felén. Legalábbis a fiúknak. Volt egy azeri lány (a török lányok nem voltak vallásosak, vagy legalábbis nem volt neki semmilyen látható jele) aki végig nem ölelt meg fiút és nem adott nekik puszit, a maximum kézfogás volt. Ezzel szemben a fiúk eléggé szabadjára engedték magukat, mondván, hogy itt úgyse látja őket senki – tehát a házasság előtti szex csak azzal tilos, akihez van esély hozzámenni, a „nyugati” nőket nyugodtan meg lehet becsteleniteni... Viszont tényleg nem ettek disznót és nem ittak alkoholt.

Tánc: kb. ezerszer annyi energia, mint amit én megszoktam (legfeljebb néhány nápolyi tarantella ünnepen láttam ennyire átszellemülten táncolni az embereket, és a mostani csoporttal is érdekes összehasonlitani, ahol mindenki táncolgat, de azért épp, hogy ne legyen nagyon cikin sok...). Örmény gyönyörü szép lányok nagyon szexi hastáncos-módban táncolnak középen és a tükrökben nézik közben magukat, hogy megfelelő-e a produkció, körülöttük meg azeri fiúk, ökölrázogató macsó-tánc módban, és kocsányon lógó szemekkel nézik a tiltott gyümölcsöt, de senki nem ér hozzá a másikhoz – legalábbis fiú a lányhoz nem... ez igy ment minden este, de végül lett egy azeri-örmény szerelem, vagy valami hasonló.

Lázadás: ez most folyik Törökországban, meg Örményországban, legalábbis aszerint, amit az itt levő emberek mondtak. Van egy szük értelmiségi réteg, meg gazdagok is, és sokan járnak egyetemre, de közben küzdenek a nők jogaiért, hogy pl. járhassanak egyetemre, kapjanak állást stb. , meg hogy a családjuk ne szervezzen nekik házasságot, meg hogy lehessen barátjuk/barátnőjük csak úgy, meg hogy azt csinálhassák az életükkel, amit ők akarnak. És ebből a küzdelemből kerülnek ki a jövő diplomatái, ha minden az ő terveik szerint megy, mert mindenki vagy nemzeti szinten politikus, vagy NGO vezető, vagy ENSZ-valami (leginkább főtitkár) akar lenni...

alom

amikor litvaniabol haza (?) visszajottem, volt egy nagyon durva almom: valentinaval es gabriellel voltam a napolyi lakasunkban, aztan elmentem setalni, es akkor mar az ommen hatraban levo kis vadaspark menten setalgattam, es aztan sotet lett, ugyhogy nem akartam mar a fasoron visszamenni, hanem gondoltam, varok egy villamost, mert az amugy a fasor vegen levo vasutallomas helyett egyszercsak egy budapesti buszmegalloban talaltam magam, de aztan az atalakult egy varoterremme, ahol egy terhes novel beszelgetesbe elegyedtem, aki angol volt, de litvaniaban volt (mert a varoterem az epp litvaniaban volt) mert a ferje litvan volt, es akkor mar egy buszon utaztunk a klinika fele, nagyban beszelgetve, de nekem feltunt, hogy rossz fele jarok, mert napoly egyik getto-kulvarosa fele kozeledtunk, de kozben meg mindig naplemente volt (olyan 8-9kozott, napolyban akkor sotetedik meg nyaron is...) es akkor atvagtam a lepukkant toronyhazak szegelyezte magasut 6 savjan, persze az autokat eppen csak elkerulve, es felszalltam egy masik buszra, persze jegy nelkul es vegul hazamentem valentinaekhoz... na akkor most hol is van az otthonom?
ez is az egyik indok, ami belattatta velem, hogy most jobb teszem, ha otthon maradok, vagyis turista persze akarok lenni, meg treningeket is szeretnek csinalni mindenfele, de nem ilyen ott eles jelleggel.
a masik meg az volt, hogy engem mindig erdekel az orszag, ahova megyek, meg akarom tanulni a legfontosabb szavakat, tipikus kajak, tortenelem, adatok... most meg ott voltam litvaniaban es persze elveztem a tavat, a fakat, a treninget, de akarhol mashol is lehettem volna, csak a munka szamitott, mert az agyam mar nem fogadott be tobb infot, teljesen immunissa valt az uj orszagra, nyelvre, mindenre.

egyre lustabb...

vagyok blog iras teren, meg valahogy az az erzesem, hogy nyar van, es ilyenkor amugy is mindig el vagyok utazva, es amugy se nagyon szoktam magamrol hirt adni, ugyhogy minek is.
de most valtozik a helyzet, mert asszisztalni fogok egy treninget, aminek az a neve, hogy essence -nehanyan mar hallottatok rola sztem - a mi treningjeinkhez hasonlo szemelyisegfejlesztes, csak nyitott mindenkinek 18 es 80 ev kozott es fizetos. a ceg, aki csinalja, sok onkentessel is dolgozik, es en is onkentes leszek. aki igy asszisztal egy treninghez, az reszt vesz - vagy reszt kell vennie - egy training for succes nevezetu egy honapos elokeszitesen, ahol mindenfele szemelyes celokat kell elerni, es nekem tobbek kozt az az egyik, hogy rendszeresen fogok kommunikalni a barataimmal es a csaladommal.
ugyhogy lassuk meg,hogy menni fog-e.
most ez csak a bevezeto, aztan tervezem hogy irok bovebbet is a benyomasaimrol, mert vannak, bar nagy reszben persze a treningekhez kotodnek, amikrol nehez ugy irni, hogyha vki meg nem csinalta ezt a treninget, de megprobalom.
na most viszont mennem kell, de lesz folytatas par napon belul.

júli közepén, már néha meleg is van, de inkább sok légy

előirat: van holland számom: 0031613169970
A legelső kétségbeesett bejegyzésem óta nem adtam hírt magamról, legalábbis a blogon biztosan nem. Egyrészt azért, mert szokogattam a helyet, másrészt meg azért, mert megszoktam, hogy megosztom veletek az érdekes , vagy általam annak vélt fél-antropológiai megfigyeléseimet, meg a recepteket, de itt ilyesmi nincsen. És a nyilvános napló az élet apró-cseprő dolgairól valahogy még mindig nem az én műfajom.
Most már itt vagyok 2 hete, és már furcsa mód egészen hozzászoktam ehhez a helyhez, az állandó hideget és esőt meg a csapnivalóan szar kaját – főleg zöldség/gyümölcsöket, amiket úgy szerettem nápolyban – leszámítva.
Hétfőig 2 emberrel laktam egy kis házikóban, ami az Olde Vechte park szélén van, egy fakabin és egy nagyobb ház között, van terasza, ahol reggelizni szoktunk, meg egy emelete, ahol van a 3 ágy (most az egyik üres, mert Egle, a litván önkéntes lány hazament, és augusztusban elvileg jön egy török – Hande, ha vki ismeri – ha kap vízumot, úgyhogy most csak a Horváth Ágnes meg én vagyunk). Lent van nappali, konyha, számítógép internettel!! És a fürdő, amit viszont 5en használunk és nincs ablaka és WC is egyben, úgyhogy ez elég kényelmetlen, meg még az is, hogy a házikó tele van fülbemászókkal, legyekkel és még néha egy egér is bejön…ezt az állatinváziót rosszul viselem, a macska jobb volt ezerszer. A kabinban mellettünk lakik Katka és Raivis, akik szlovák és lett és együtt vannak, meg max, aki egy 19 éves eléggé elveszett és tesze-tosza lengyel önkéntes, és igyekszem, hogy ne idegesítsen, mert amúgy nagyon aranyos, csak dolgozni nem lehet vele, meg pl. még sose láttam mosogatni se…
Eddig a fő tevékenységem hihetetlenül intellektuális volt: főztem az előző tréningen, segítettem a bárban sört eladni, kicsit dj-skedtem ,vagyis playlisteket raktam össze a gépen, meg takarítottam, meg közben a tréningen kívülről beszélgettem a résztvevőkkel, ami azt jelenti, hogy azért érdekelt, hogy mit csinálnak, mi van velük, úgyohgy végül mégis a tréningről beszéltünk sokat, meg segíteni is tudtam nekik így is, csak nem kellett távolságot tartanom, meg ilyesmi, meg clearingeken és meetingeken tölteni az éjszakáim nagy részét, szóval tulajdonképpen érdekes tapasztalat volt ez is, bár még sok ideig nem bírnám, most már izgatottan várom a 3 tréninget egy huzamban: 16-26 litvániai next-step , ahol co-tréner leszek, aztán júli 30-aug 13., egy tréning itt, ahol nem tudom, mit fogok csinálni, és utána aug 15-27 a következő, ahol team supervisor és outdoor főfelelős leszek, szóval szabadidőm már nem lesz sok.
ha valakinek úgy tűnik, kínait beszélek a tréningekkel kapcsolatban, akkor ajánlom honlapjainkat: www.s-gr.com (vagy ezt már írtam? most lusta vagyok megnézni) és www.egyesek.hu vagy kérdezzetek nyugodtan.
Hát most ennyi, nem tudom, mikor fogok legközelebb írni, 26-ig biztos nem, mert litvániában az erdő közepén leszek és ott nincs net.

hollandia

első benyomások: úristen de ronda ez az ország, mit keresek én itt? aztán: milyen udvarias+kedves itt mindenki. aztán:na hát megérkeztem. szobám rendben. internet napi 24 órában. és mit fogok itt csinálni? engednek beszállni a tréningbe ami most folyik, a közepén, vagyis holnaptól, vagy inkább találjak valami más elfoglaltságot? pl. megírhatnám az evs-beszámolókat... na majd kiderül. és mit fogok én egy ilyen faluban kezdeni magammal három hónapig?????? na majd kiderül ez is.
hát most ennyi. nagy káosz a fejemben. konfúzió - azt hogy mondják magyarul? ja és az angolomat se ártana gatyába rázni

http://picasaweb.google.com/eszter.koranyi

es rakok fel uj fotokat

barcelona, itt es foci unnep

receptek kagyloval es egyebbel

bar senki nem jelezte az igenyet irantuk azert leirom oket legalabb emlekezni fogok ra
Spagetti con le Vongole
A vongola egy kicsi, 3-4 centis, világos kagyló, és nagyon finom… fokhagymát pirítunk olajon, majd kicsi paradicsomokat (fejenként kb. 10-15 dkg-t, kinyomva a levét-magját) dobunk hozzá és megfőzzük, só-bors ízlés szerint. A vongolékat kicsi vízben, befedve pároljuk 1-2 percig, amíg kinyílnak, majd hozzádobjuk a paradicsomokhoz és belekeverjük a közben megfőtt spagettit. Fontos, hogy a tésztánál mindig előbb a szósz legyen kész, aztán a tészta, mert azt frissen kell a szószhoz keverni és megenni persze. Fejenként 10-15 dkg vongole kell.

Spagetti con le cozze
A cozza nagyobb, 5-6 centis, fekete kagyló. Azt mondják, hogy a narancssárga a fiú, a fehér a lány. Ugyanúgy kell csinálni, mint a vongolékat, csak a cozzénak kb. 5 perc kell, hogy megfőjön=kinyíljon, és utána 5-10 percig az egész cozzékat, vagy csak a kagylóhúst külön kell a paradicsommal együtt főzni. Amelyik nem nyílik ki, nem szabad megenni, mert már halott volt. Fejenként 20-30 dkg cozze.

Tabule

Fejenként 10dkg villával szétszedett és olajjal meglocsolt cous-coust beáztatunk jó sok citrom levébe (10 dkg-nként egy citrom kb.) és állni hagyjuk 1-2 órát, így a cous-cous megpuhul. Ha mégsem, akkor nagyon pici forró vizet lehet hozzá adni. Ha a cous-cous már puha, hozzákeverünk mozsolát, fenyőmagot, friss menta leveleket, sót, borsot és citrom reszelt héját. Ezeket mind ízlés szerint, de minél bővebben vannak, annál jobb.

Granita –fagyasztott limonádé

Egy autentikus mozgó árus bácsi receptje: 7 rész víz, 4 rész facsart citromlé, 3 rész cukor és mindezt lefagyasztjuk, amíg jégkása nem lesz (jó megkevergetni fagyasztás közben). Ízlés szerint hozzá lehet adni sárgadinnye, vagy eperdarabokat. Én kipróbáltam ma a sima változatot és nagyon fincsi volt!

mindjart vege ajjajaj...

És hát igen, mindjárt elmegyek innen… Ezt egy darabig nagyon nehezen bírtam megemészteni, most meg inkább nem gondolok rá, csak úgy csinálom a dolgaim. Ebből a szempontból talán jobb is ez a sok vizsga, mert amúgy bulizással ütném el az időm és akkor sokkal többet agyalnék az egészen, hogy igen, ennek is vége és úristen… kicsit rosszul bírom ezt az elszakadás, vége egy újabb élménynek, egy újabb időszaknak, öregszem, meg hova is tartok és miért és mit akarok és egyáltalán??? Aztán nem tudom, miért vágok bele mindig egy újabb ilyenbe – mint most is, 2 hét múlva – és miért nem maradok a helyemen, rendesen.

Nápolyt még mindig nagyon szeretem, mint várost meg az embereket benne, megismerni nem ismertem meg, persze, de talán a felszínkapargatásnál kicsit mélyebbre jutottam. Már kicsit értem a Napoletanót, tudom, ki lakik a házunkban és nagyjából azt is, ki lakik a sikátorunkban, néhány boltban megismernek, nem veszek el tökéletesen a piacokon, és át merek vágni a 100 emberen aki a Sorbillo előtt áll, hogy elvitelre kérjek pizzát… hát ilyen apróságok. Ja még egy kis epizód: ma, hogy egy kicsit kidugjam az orrom az utcára, elmentem a 30 fokos meleg ellenére Porta Capuana-i piacra, ami a kínai-fekete-ukrán gettó találkozásánál a páyaudvar közelében van, és nagyon-nagyon olcsó és kaotikus már normálisan is. De most ráadásul egy esküvői menetet gondoltak lebonyolítani az egész közepén. A piac egy szűk utcában van, aminek a felét elfoglalják az árusok, és az utca közepén szigetszerűen mozognak a csempészett cigarettát árulók, és ezen kívül négyzetméterenként 5-6 ember van. Na itt verekedte át magát egy nagy fehér esküvői cabrió, egészen egy kapualjig, ahonnan kilépett a boldog pár, akiket rengetegen fényképeztek, közben meg mindenki üvöltött, hogy mit keres itt ez az autó… de nem lett semmi verekedés, ilyesmi, pedig azt hittem, hogy itt tuti fog valami történni.

meg az tortent

Még az történt, hogy élménybeszámoltam az olasz Mobilitás infó rendezvényén, amit egy ex-kápolnában tartottak. Elmeséltem kb. 3 percben hogyan lettem önkéntesből evs-koordinátor, és tréner-tanonc, meg táborszervező. Sikerült valamiért megnevettetnem a közönséget, meg aztán azt mondták, ügyes voltam. Kicsit azért izgultam, mert egy mikrofonba kellett beszélni és elég sok ember volt.

Voltam még a tengerparton, most északra nápolytól Valentinával és Gabriellel, ahol rengeteg iskolás volt, merthogy már vége az iskolának, vagy ha nem is, május végétől nem megy oda senki, mert meleg van és a tanárok se tartanak már órákat. És ezek össze is verekedtek, elég durván, és azért nem lett belőle több, mert az egyik csoport, ahol egy fiú akkora pofont kapott a semmiért, hogy eleredt az orra vére, végül nem akart visszavágni. A tenger amúgy megint nagyon jó volt, nagyon sokáig beúsztam, és találtam egy alagutat a sziklafalban, ami egy másik öbölbe vezetett, de aztán nem akartam átúszni, mert azt hiszem, az ilyesmi elég veszélyes.

Amúgy a nápolyi életem legrendezettebb és talán legunalmasabb 2 hetét élem most, mert az összes barátom tanul és ezért én is elég komolyan veszem a dolgot – vagy nehéz beismerni és tényleg érdekel, amit tanulok? A városantropológia és a bevándorlás és munkaerő piac tárgyak biztosan, meg van még egy, ahol néhány könyv egész jó volt – ami azt jelenti, hogy reggel 10-től 6-ig könyvár, ahol ismerek azért néhány embert, és velük megyek ebédelni néha, meg kávézni sokszor, aztán mászkálok kicsit a városban, este otthon vacsi, és vagy filmet nézünk, vagy vízzel locsoljuk egymást. Ez Valentinát, Gabrielt és engem jelent, mert az Alfredo átlag napi 6 órát van otthon, és ebből 4-et alszik, nem is értem, hogy bírja még, de a Kesté a mindene, úgy beszél róla, mintha az élete nagy lehetősége lenne, remélem, nem fog nagyot csalódni, amikor rájön, hogy nem.

sri lankaiak

A Sri-Lankai nemzeti ünnep a Piazza del Gesu-n, ahol rengeteg sri lankai volt természetesen (akik 5-6 ezren vannak Nápolyban, és főleg csingalézek, de vannak tamilok is, de nem tudom, hogy ez kinek volt az ünnepe, mert nem tudok megkülönböztetni egy tamilt és egy csingalézt). Sőt, főleg csak ők, és nagyon fura volt – azt hiszem életemben először történt ilyen – hogy csomószor Gabriel és én voltunk az egyetlen európaiak a tömegben. Nekik ilyen lehet mindig… nagyon vidámak voltak amúgy, táncoltak meg eszegettek és ittak. A legnagyobb buli a „Final Countdown”-ra volt, és nem a népdalnak tűnő egyéb dalokra, amit egy sri-lankai együttes adott elő, ahol a két énekes közül az egyik úgy volt öltözve, mint egy amerikai rapper, a másik meg úgy, mint egy nápolyi nyálas keményfiú. Még az volt érdekes, hogy a lányok csak a lányokkal, de inkább senkivel se táncoltak, a fiúk meg csak a fiúkkal. De amikor bekeveredtünk a tömeg közepébe, rám elkezdtek ragadni a fiúk – mert hogy velem lehet ugye – de aztán inkább nem volt kedvem ehhez a multikulti élményhez és gyorsan elrángattam onnan a Gabrielt, aki röhögve megjegyezte, hogy na én már ennyitől is megijedek.

Seria A

A nápolyi krónikámat talán ott hagytam abba, hogyha bekerülnek a Seria A-ba, akkor hatalmas ünneplés lesz. Hát sajnos ez nem így lett – vagyis ha egyedül lettem volna, akkor már ez is elég durva lett volna, de aztán a Valentina és a spanyolok kiábrándítottak, mert azt mondták, hogy ez semmi 1. a VB-hez 2.a liga nyeréshez képest. A lényeg, hogy miután vége lett a meccsnek, amit követtünk nagyjából a nagyon vicces TeleCapriSport-on (ez egy olyan csatorna, amelyik nem vette meg a meccs közvetítés jogokat, ezért a pálya szélét, a nézőket és a riportereket mutatják, meg a riporterek hangját – akik egyébként nem akarnak pártatlannak látszani, Napoli sállal a nyakukban. A végén az egyik el is sírta magát!) lementünk az utcára, ahol egyfolytában petárda hangok voltak és már az egész város fel volt díszítve a kék-fehér lobogókkal (új kitérő: láttam, ahogy felrakják az utca egyik oldaláról a másikra menőszalagokat. Hat ember kellett a művelethez: két fiú állt az egyik teraszon, rákötötték a rácsra a szalagot, aztán a paneriában, a „kenyérkosárban” leeresztették a szalagot, amit két fiú átvitt az utca másik oldalára, ott belerakták a másik kosárba, ahol két fiú felhúzta a szemközti teraszra és ők is megkötötték a szalagot… szóval jó sok munkaórát áldozott erre a helyi fiatalság). Forcellában és a Piazza Plebiscito-Via Roma – Via Toledo vonalon volt a legnagyobb buli (amúgy az is vicces,hogy Via Romát ne is keressen senki Nápolyban, ez olyan, mint a Felszab tér meg a Mártírok útja Bp-n, vagyis egyszer valamikor a Via Toledo egy darabját Via Roma-nak hívták). A buli abból állt, hogy rengeteg ember rengeteg robogón – de egy robogón átlagosan 3 csaj/fiú, vagy egy négytagú család – rohangászott, mint az őrült, dudálva, zászlókkal, szalagokkal, egyesek ugyanezt nyitott csomagtartókba zsúfolódva tették. A Pizza Plebiscito közelében levő szökőkútban fürödtek, mindenkin Napoli és Maradona pólók, és mindenki, akinek nem jutott jármű mászkált ide-oda és kiabált a robogósoknak. De aztán estére már tényleg lenyugodott mindenki, akkor viszont elkezdődött

utolso bejegyzesek napolybol

…legalábbis nem hiszem, hogy az elkövetkező egy hétben, amit itt töltök, lesz időm és kedvem még írni. Aztán majd hollandiából, talán, de ott mondjuk dolgozni fogok (igen, a tréning tartás nekem munka, még akkor is, ha ezt sokan kétségbe vonják), szóval nem tudom, hogy onnan lesz-e kedvem és időm és lehetőségem olyanokat írni, amit közérdeklődésre érdemesnek tartok.

nap-bud-bcn-nap

ez az ut, amit repulovel bejartam, es most biztos nehanyan gondolatban koveket dobalnak ram vagy ilyesmi, annyi sokat szennyeztem a szegeny foldunket...
arrol, hogy otthon mi volt, nem irok, mert szerencsere a legtobbeteket lattam, aki meg nem volt otthon, az hianyzott persze (papa, csilla, mate...) de igy is annyi dolgom volt hogy ki se latszottam belole, legalabbis erzesem szerint, de legalabb nem hisztiztem/panikoltam, hogy nincs idom semmire es ilyesmi.
barcelona egy furcsa dolog volt, mert eredetileg nem azert mentem, hogy csak ugy megnezzem, de aztan ez lett belole - a schmied andi nagyon aranyosan elszallasolt, volt egy nappalim egy szurke macskaval (a valtozatossag kedveert) es rengeteget maszkaltam a varosban egyedul, kb. most csinaltam ezt a leghosszabb ideig - merthogy amugy baratokkal meg meg regen csaladommal utazgattam - de az evest leszamitva, amit tovabbra is utalok egyedul, jo volt igy is. csomot megfigyelgettem az embereket, meg vicces beszelgeteseket folytattam spanyol-olasz-francia-katalan keverek nyelveken, meg angolul is persze, de azok normalisabban sikerultek. rakok majd fel fenykepeket is a varosrol, amik leginkabb ilyen kepeslapfoto felek,de a lenyeg,hogy nagyon bejott a hely, bar tovabbra is napoly a top - de. sokkal kozmopolitabb, szoval nem neznek ki akarhogy nezel ki, vagy akarmennyire is kulfoldi vagy (ami meg velem is megesik itt, pedig mar-mar napolyi kiejtesem is van olaszul). sokkal nyugisabb is, a keves sikatorban nincs egyszerre 100 ember , 5 robogo meg egy auto es egy bolt kipakolva az utcara. sokkal tobb a napfeny, hala a szellos, szeles-jardas, egeszseges fakkal teli sugarutaknak. meg hat gaudi, meg miro az csodalatos es biztos picasso is, bar azt barcelonaban nem lattam. az ejszakai eletrol nem tudok semmit, mert csak egyszer mentunk el este de az nem volt semmi extra ... na de majd legkozelebb. ja es a tengerpart is iszonyu jo, tiszta, szeles homokos sav, semmi napernyo es beleptidij, es mindez a felhokarcolok (na jo, toronyepuletek) arnyekaban. az mondjuk eleg szurrealis volt, hgoy egy hangosbemondo iszonyu durva viszhanggal 20 percenkent bemondta,hogy vigyazzunk a meduzakkal! de amugy se furodtem mert nagy szel volt es kb. 25 fokos volt a levego.
aztan visszajottem ide, vegul egyenest napolyba, mert romaba ment a gep (ez hazugsag a cimben, hmmm) es ott elvileg talalkoznom kellett volna egy fiuval akit veronabol ismerek, de aztan nem volt kedvem megse es idejottem. itt jo, csak az a fura, hogy mar kezdenek elmenni az emberek, elsokent esther fog, juni 8-an... de tenyleg olyan erzes volt majdnem, mint hazajonni. mint otthon is, itt is ugy vagyok vele, hogy inkabb azokkal az emberekkel akarok lenni most mar, akiket szeretek, nincs kedvem ezerfele osztani a figyelmemet... a hetvegen voltunk cilentoban, ami salerno alatt es a hegyekben van (egy ilyen hegyi zona kis falukkal) esther pasijanak a hazikojaban, ahol ugyan sajnos esett szombat estetol vasarnap delutanig, de aztan kicsit setaltunk, es nagyon szep volt, folyo, erdo, narancsfa, bodzabokor, kutyakolykok... szoval minden olyasmi, amit mostanaban nagyon ritkan latok es azert hianyzik! amugy igy voltunk: graziano akie a haz, esther, laura, llanos, gabriel meg en, szoval jo sok spanyol,de azert olaszul beszeltek a kedvemert az ido nagy reszeben. ja es persze voltak kisertet tortenetek is, hogy egy fakon elo asszony megolt a hazban egy csaladot- de annyi tuti igaz, hogy megoltek ott egy csaladot. de mi mindenesetre jol aludtunk.
itt meg foci orulet van, elore ittak a medve borere (vagyis az egesz belvaros fel van lobogozva, es diszitve kek-feher napoli zaszlokkal) igy aztan (ez angelo velemenye) a napoli nem jatszott "ugydonto" meccset tegnap, vagyis meg nem dolt el, hogy felkerul-e a seria A-ba. ami az NB1 itteni megfeleloje, de a krusi mondta,hogy ilyeneket ne mondjak, mert seria a-t es nb1 et nem lehet egy napon emliteni.de errol a temarol meg irok biztos, mert ha a napoli nyer genova ellen 10en akkor itt ko kovon nem marad.

haza

majus 18 es 27 kozott otthon leszek!
szoval aki akar latni, keressen, meg persze majd en is titeket

2 recept paradicsommal

Paradicsomos – tonhalas pesto. Fokhagymát pirítasz olajon, felforralod a paradicsompürét, vagy hámozott paradicsomot ( egy 240 gr-os doboz elég 3-4 főre, plusz 15-20 dkg pesto), amikor már majdnem jó, beleraksz egy tonhalkonzervet. Amikor a tészta kész, összekevered a pestóval és ezzel a szósszal.

Spanyol paradicsomsaláta
Hideg hámozott paradicsom konzerv, kicsit szétvágva a parik, hagyma, tojás, tonhal, olajbogyó bele. Kenyérrel nagyon jó előétel, még ha furán hangzik is!

ezen kivul meg tudok aritcsokasat,meg kagylosat. de ezek otthon sajna nincsenek, ugyhogy meg minding nem tudom, van-e ertelme...

csak ugy

Egyéb. Ma a Brunó és Angelo civilszervezete szervezett anyáknapja miatt (ami ma van itt) egy rajzoló délelőttöt a Quartieri Spagnoliban, és Gabriellel odamentük. Főleg 5 unokatestvér volt ott – a többi gyerek csak egy kicsit odanézett. Merthogy ez a téren volt, szólt a zene, úgyhogy aki érdeklődött , egyszerűen odamehetett. Ez az öt gyerek (4 lány, 9-12 évesek, meg egy 5 éves fiú) teljesen normális volt, de kiderült, hogy pl. az egyik nem jár iskolába, mert nem tetszik neki… a nagymama hozta oda őket, a szülők néha megjelentek az ablakban hogy ellenőrizzék, hogy mi van. Én nem csináltam velük semmi különöset, de mindig meghat, hogy milyen ragaszkodóak tudnak lenni a gyerekek, meg hogy még akármennyire is nem bíznak meg az emberben (mert látszik, hogy nem), milyen örömmel meséltek nekem picit a dolgaikról, csak úgy spontánul. A néni, aki mindig kiabál a teraszról, még akkor is, ha játszanak (most is kiabált persze) , meg hogy hányan vannak az osztályban, meg hogy kössem be a kisfiú cipőjét… persze nem köszöntek el – megint olyan volt, mint a Csetmetben, hogy magukról rengeteg mindent elmondanak, de egyaltalán nem érdekli őket, hogy te ki vagy, az se tudom, feltűnt-e nekik, hogy külföldi vagyok – de ami jól esett, hogy az egyiknek hajtogattam egy hajót és azt elvitte.

a kutak temetoje

Vagyis Cimitero delle Fontanelle. Nápoly minimum kétszer akkora, mint gondolnánk – a föld alatt ugyanis mindenütt van valami, és ki tudja, hány rétegben. A maggio dei monumenti keretében rengeteg helyen tartanak ingyen vezetéseket, és ráadásul a téma „Nápoly rejtelmei és titkai” – kár, hogy csak múlt héten tudtam meg, hogy van és a következő két hétvégén Bp-n leszek…
Na mindegy, ez a hely egyszerűen hihetetlen, és nekünk egy olyan vezetést tartottak, ahol rengeteg legendát meséltek. A város nagy részét alkotó sárga vulkanikus tufa az óváros felett egy falat képez, itt fut az elkerülő út is (ha még nem írtam volna, úgy hogy a házak fölé építették egész pontosan – vagyis a házak teteje és az út alja közt alig van pár méter). Ezt a tufát persze házépítésre használták, és ezért elkezdték kivájni, már a görögök idejében. Ezen a helyen, ami a Sanitá tetején van, rengeteg forrás is fakadt ráadásul, ami a Sanitá völgyén át a tengerbe hordta a vizet. Aztán az 1600-as évek közepén volt egy hatalmas pestisjárvány, ami pár év alatt a lakosság háromnegyedét, 300 ezer embert elpusztított, majd 100 évre rá egy kolera járvány is, ami szintén rengeteg áldozatot szedett. Mivel az óváros templomainak pincéi már mind dugig voltak hullákkal, régi görög szokás szerint elhatározták, hogy a városfalon kívül kialakítanak egy nekropoliszt, és így az összes hullát (sőt a csalással újra eladott templomi sírhelyek felesleges holttestjeit is) erre a helyre szállították. Most úgy kell elképzelni a helyet, hogy van 3 templomhajó szerű hosszukás terem, kb. 20x50 méter és 10-15 méter magas, és mindenütt tele van egymás hegyén hátán lévő koponyákkal és csontokkal, és igazából 30 méter lenne az egész, csak 15 méternyi csontot-koponyát nem ástak ki. Az emberek jártak ide imádkozni, mint egy rendes temetőbe, de amikor a XIX. Században elterjedt a lottó, az emberek elkezdetek azért imádkozni, hogy a koponyák vasárnap és hétfő között az álmukban megsúgják nekik a nyerőszámokat. Akinek volt sok pénze, csinált egy kis oltárdobozt az örökbefogadott halottja koponyájának, akinek nem volt pénze, az csak tollal megjelölte. Aztán más okokból is jöttek álmokat és segítséget kérni, olyannyira hogy a lakosság még egy kápolnára is összedobta a pénzt. Például rengeteg anya a második világháború után idejött hogy imádkozzon a fia/férje visszatértéért, és rengeteg régi katonafényképet lehet látni a koponyák mellett, ha visszajött a fiú/férj. És persze a camorra is lecsapott a helyre, a XX század elején gyűléseket és kivégzéseket tartottak itt, mígnem 1965-ben az egyház megtiltotta a hely kultikus/pogány helyként való használatát és bezáratta, ma csak vezetéssel látogatható.
sajna kepeket nem csinaltam, de itt vannak: http://www.comune.napoli.it/flex/cm/pages/ServeBLOB.php/L/IT/IDPagina/2577

kozepkor es san gennaro

Ez még múlt szombaton volt, hogy szerencsére megolvadt San Gennaro vére, és láttam a menetet véletlenül a Spaccanapolin. Komolyan úgy éreztem, mintha a középkorban lennék, legalábbis én valahogy így (is) képzelem a középkort. Az időtlenül régi házak között vonult rengeteg ember viszonylag csöndben/énekelve, és mindenféle szentképeket meg zászlókat vittek, majd jöttek az apácák és szerezetesek, fehérek, feketék, japánok, indiaiak, kínaiak, mindenki nagyon ünnepélyesen. Az emberek kihajoltak az ablakokból és virágokat meg konfettiket dobáltak rájuk. A bíboros vitt valamit, amivel megállt néha és imádkozott. A menet közepén volt maga az ereklye, egy kereszt, ami egy üvegbúrában van, és ott van a vér. A menetet még a robogók se törték meg, úgy látszik, ez mindenkinek szent dolog, pedig tartott legalább fél órát, amíg egy-egy helyen elvonult.

tenger es meleg

Már megint nem emlékszem, milyen régóta nem írtam, ezért azt se tudom, hogy miről kéne beszámolnom.
Az első, hogy meleg van. Nekem már nyár, és bár már az itteniek is panaszkodnak, azért szerintük még nem, de mindenesetre már most is hatalmas tömegek mennek a tengerhez minden szabad percükben. Én is, többek között, és pénteken végre fürödtem is!! Szerintem már van vagy 20 fokos a tenger, de az Alfredo meg a Gabriel kiröhögtek és azt állították, hogy nekem hideg a vérem, mert északról jövök és hogy nincs több, mint 15 fokos. Az olaszok privatizálták az összes létező tengerpartot, úgyhogy ami szabadstrand az egy icipici sáv (mindenhol, ahol eddig jártam, így Metaban is, ami kb. 10 percre van Sorrentótól Nápoly felé). Ezen kívül voltam még kétszer a la Gaiola-ban, ahol kiderült, hogy van egy víz alatti park, elsüllyedt, vagy víz alá került római romokkal, amit meg is lehetne nézni, búvárkodva meg csónakban csak hát sok idő, meg pénz…
Most kezdem érteni, hogy miért mondták, hogy ez a város nyáron él igazán – még akkor is, ha igazán nyáron a belváros elviselhetetlen lesz szerintem. Gabriel panaszkodik, hogy szerinte egy tengerparti városban a strandnak 15 perc alatt elérhetőnek kell lenni, itt meg egy óra minimum, de én nem vagyok ennyire elkényeztetve (merthogy ő Valenciában tanul) és ezért minden alkalommal lenyűgöz már a tenger látványa is, nem hogy csak úgy leruccanunk egy napra, amikor épp jól esik!
Sajnos már megint blokkolták a szemét szállítást, mint a meleg negatív oldala – Bagnoliban, ahol megfigyelni voltam már megint, hihetetlen bűz lengi be az egész környéket, szerencsére itt nálunk azért elviszik a szemetet, viszont láttam egy halott patkányt az út mentén, ami határozottan rossz jel, mert akkor biztos élők is vannak és én nagyon félek tőlük. Még akkor is, ha itt van egy egész irodája az önkormányzatnak, ami patkányirtással foglalkozik.

majus elseje

hideg, eso, es leginkabb vicces - a diakok ingyen lakast, kulturat es penzt kovetelnek, mert ha mar az allam eltartottjai , akkor miert kell szornyu korulmenyek kozott elniuk, meg arra buzditanak,h ogy foglaljunk hazakat.
a foglalthazasok ujabb harci felhivasokat illesztenek a reggae-be es dancehall-ba, meg szorolapot osztanak,h ogy ez nem a berugas es tancolas, hanem a kuzdelem napja.
a sri lankai kommunista part ifju holgyei lenint, marxot, sztalint visznek es sri lanka egyben maradasaert kuzdenek. korulottuk sri lankai esernyoarusok, akik viszont dolgoznak kozben, az ausztraliaban nyomtatott ujsagjukban meg az van, hogy a koszovoi albanoknak nincs igaza , hogy ok is kulon allamot akarnak, az egesz jugoszlaviai haboru az imperialistak bune, akik felelesztettek a nacionalizmust az addigi testveri koztarsasagokban.
futottak meg: nato ellen, palesztinaert, tengeralattjarok ellen, kornyezetert, szakszervezetek stb.
partok viszont nem voltak, legalabbis nem kimondva, bar nyilvan eleg baloldali volt az egesz.
azt varom, hogy tavasz-nyar legyen es furodhessek a tengerben. amugy meg most mar tanulnom kell mindenfelet, nem tortenik semmi extra. bagnoliban csinalok terepgyakorlatot varosantropologiabol, de kiderult, hogy nem lehet interjukat csinalni az emberekkel, csak megfigyelni oket, ugyhoyg nem fogok mennni a halarus bacsihoz dolgozni, aki a multkor nekem adott egy ronda nagy halat - ami az alfredo varazslatanak koszonhetoen ehetove valtozott, pedig a gabriel megeskudott,hogy ennel undoritobbat meg nem latott. en ettem belole, de csak azert, mert nem lattam a fekete levet, ami kijott a gyomrabol. meg az orult pasival se lehetne beszelgetnunk, akinek van egy pinceje, amit kiad zeneszeknek meg egy huga amerikaban, akit meglatogatott, es igy megtanult amerikaiul beszelni meg tancolni, es ezert hiaba 70 eves a lanyok mind vele akarnak tancolni az agnanoi (szinten napoly kulvarosa, mint bagnoli) diszkoban, ahova biciklivel megy mellesleg...
irjak halas-kagylos recepteket, kedves emberek? mert arra gondolok, hogy az az , ami itt jo meg extra, de otthon nem lehet nagyon megcsinalni sajnos.

es ujra itt

Csak egy pár dolog: az erasmus egy szar, abból a szempontból, hogy az egyetemek elfelejtik egymás közt egyeztetni a szabályokat – így majdnem nem veszek részt egy nagyon érdekes szemináriumon. Végül miután a teljesen kattant tanárnő üvöltözött velem egy sort, hogy mit gondolok én, hogy hazamegyek májusban, nem lehet hogy a kecske is jóllakjon, meg a káposzta is… végül megenyhült, merthogy látja, hogy tényleg lelkes vagyok, meg bejárok az órákra, ilyesmi, így végül az lesz, hogy megyek a többiekkel kutatni nápoly egy ex-ipari külvárosát (bagnoli, pozzuoli előtt) ahol antropológiai és urbanisztikai megfigyelő munka lesz, csak aztán nem fogok írni róla és így kreditet se fogok érte kapni. Hogy hogyan fogok 40 kreditet összeszedni, amikor itt majdnem minden tárgy 3 kredit és néhány 6, viszont heti 6x60 perc, tehát az a három tárgy, amire bejárok már teljesen kitölti az időmet (plusz heti 2 óra holland és heti 2x2 óra tai chi), és azokért kapok 15 kreditet összesen ha minden jól megy. Viszont az antropológia nagyon érdekel, lehet , hogy azt kellett volna inkább tanulnom – de végülis itt most azért kapok belőle egy jó adagot. Meg otthon is lenne kedvem majd vmi hasonló felfedező utakat tenni, amivel már próbálkoztunk tavaly tekes elsős kör keretében, de most azért majd szerzek némi tapasztalatot és talán akkor könnyebb lesz.
Aztán a két török haverunk most már egészen megtanult olaszul, szóval lehet velük beszélgetni, és tökre meglepett, hogy azt mondták, hogy nem akarnak az Eu-hoz csatlakozni, mert törökország az nem európa és túl sok változás lenne a társadalomban meg a gazdaságban és nem hiszik hogy nekik segíthetne ez, mert ők meg akarják tartani az életstílusukat, meg a kultúrájukat. Nem tudom, hogy ebben mi az igazság, mi nem, de hát ők biztos jobban látják a dolgot, mint vki, aki kívülről nézi. És ők felvilágosult fiatalok, az egyik kicsit vallásos, a másik egyáltalán nem.
Ma azt álmodtam, hogy hollandiában vagyok, az olde vechtében, de annyira nem tetszett a gondolat. Csak ott volt internet mindig, és annak örültem.
Most még itt vagyok két hónapot majdnem, de már úgy tűnik, hogy mégis a vége felé közeledik az egész, főleg, hogy májusban hazamegyek (aminek örülök, mert azért hiányzik otthon lenni), és amikor visszajövök, akkor meg vizsgázni fogok rengeteget… és úgy érzem, hogy nem ismertem meg ezt a várost, vagyis épp csak megkarcoltam a felszínét, de hát persze még bp-t se ismerem túl jól, pedig a 23 évemből 22-t ott éltem. Meg az is fura, hogy nem tudom, hogy hány emberrel fog megmaradni a kapcsolat, mert rengeteg mindenkit kedvelek itt nagyon de valahogy azért a legtöbb kapcsolatom elég felszínes. Igaz talán, hogy a délolaszokkal nehéz igazi mély barátságba keveredni – na meg nekik megvan az itteni életük és tudják, hogy elmegyünk, szóval talán nem is érdemes annyira. De hát eztmajd meglátom úgyis. Most mindenestre folytatom a szokásos életet – 5 nap alatt már majdnem visszaszoktam a vacsikba, kis buli, egyetem, otthon tunnyadás, főzés ilyesmi.

Remélem mindenkit kárpótoltam a hosszú hírszünet után ezzel a kiadós (és talán néhol logikátlanul túl részletes) naplófélével…

ja az etterem a san domenicon van, a legelso ter, ha a domb-kastely fele indulunk a spacca napolin. es amugy tenyleg jofejek de mas ha dolgozol es mas ha vendeg vagy meg ez egy rohadt puccos hely volt

bologna

Bologna
A csodás espresso notturnóval, fél 7kor már ott is voltam Modenában, ahol iszonyú álmosan elém jött Sasa Manó és Federico, a mi modenai őrangyalunk és egyben házigazdánk. Aztán kis alvás, 1kor meg már össze is szedtük Dorkát a bolognai állomás parkjából. Bologna jó volt, bár én még a tréning miatt nagyon fáradt voltam, ami abban nyilvánult meg, hogy egyrészt hamar elaludtam és a napi 3 kávé mintha nem is lett volna, másrészt meg abban, hogy kb. most úgy tűnik, hogy álmodtam az egészet, meg szürreális is volt lenni ebben az árkádvárosban, meg modenában csillával, sasával, manóval dorkával és még 2 napig pagliával (veronai barátom, néhányan ismeritek) és a barátnőjével, meg persze federicoval és cicoval és kis időre a csilla ex-lakótársaival akik különböző –szimpatikus és antipatikus – módon őrültek, de befogadtak minket egy estére. Bolognát még mindig nem zártam a szívembe, de most sokkal szimpibb volt mint eddig – mondjuk idáig mindig 1-2 napra, órára voltam ott és esett meg köd volt vagy korán reggel vagy nem tudom, most szépen sütött végig a nap, és mindenféle parkokban ettük a piadinát, meg a pizzát, ami persze nápolyban sokkal jobb. Fura volt, hogy mindenki mondta, hogy kicsit nápolyi akcentussal beszélek, ami nem igaz, de nekik minden déli akcentus kb. egyre megy, meg én is kicsit úgy éreztem magam, mintha tényleg délolasz lennék, ami nem valami jó pozíció északon, ugyanis bár nem ismerik őket, utálják őket rendesen. Én meg lamentáltam, hogy a pizza meg a kávé rossz és drága J
Sok mászkáláson, beszélgetésen és várakozáson kívül mást nem csináltunk, de jól esett nagyon látni a négy csajszit, hallgatni kicsit a saját szappanoperáinkat és nem a nápolyiakat. Viszont örülök, hogy nápolyba jöttem és nem megint észak olaszországba, mert ez itt sokkal jobban tetszik.

napoly

Ezek után voltam 1 egész napot nápolyban, merthogy végülis sok szervezetlen pakolás, utolsó veszekedés-dolgok letisztázása után nyolcra értünk haza, aztán vendégül láttuk félig akaratlanul a fél tréning társaságot, akiknek főztem, örülve, hogy végre valami normális kaját (értsd: tésztát padlizsánnal, paradicsommal, sajttal, cukkinivel) ehetek, részben mert pészach volt úgyhogy nem ettem kenyeret tésztát ilyesmit, részben mert ischián szörnyűségesen egyhangú volt a kaja – luca rossz megoldása a pénzspórolásra, merthogy arra nem jó, viszont mindenki szenvedett tőle, azok, akik kenyeret ettek napi 2,5x még jobban talán mint én… merthogy úgy volt, hogy jön alfredo és gabriel főzni, de uccsó pillanatban luca úgy döntött, hogy mégse. Na mindegy. Szóval itt volt 20 ember a házunkban hajnali 3-ig aztán angelo, egy nápolyi résztvevő és amúgy jó barátunk szerencsére elvitte őket. Csak 5 lett lány maradt, akik már megint (mint a baltiak általában) nagyon szépek voltak, és hatalmas kalamajkákat idéztek elő, főleg az olasz fiúk körében akik aztán jól féltékenykedtek egymásra, szóval ők még itt voltak, úgyhogy gabriel is örülhetett, mert az egyik lánnyal ő is csókolózott, aki 16 éves (na jó, kinéz 18nak) nagyon szép és nagyon helyes is, és végig egy török fiúval flörtölt meg kicsit együtt is voltak a tréning alatt, pedig valentina is nagyon fente erre a fiúra a fogát, meg nekem is kicsit bejött, na de hát mindegy… gabriel szerint amúgy az egész tréning egy anonim alkoholisták klubja, és jobban tennénk, ha a nápolyi gettók szegény gyerekeinek adnánk a pénzt. Szerintem szükség van tréningre is, attól, hogy nekünk van pénzünk, még lehet értelmes dolgokat csinálni nekünk is az EU pénzéből. Nem is beszélve az erasmusról, ami szintén az EU pénze ,és idejön egy rakás spanyol úgy, hogy a felük nem tanul meg olaszul, spanyolokkal barátkozik csak és spanyolul vizsgázik. Ezt mondtam gabrielnek is de nem értett egyet. Na persze. Aztán másnap esthernél ebéd, most már nagyon meleg van napközben, úgyhogy csodálatos a teraszán lebzselni órákig, háttérben a vezúv, tenger, nápoly…
Este irány

màr reg nem

Már rég nem…

Ischia
Kb. egy hónapja nem írtam szerintem, de van rá magyarázat – na semmi nagyon izgi, sajnos. Ischián voltam tréninget csinálni 12 napig, egészen április 10-ig. A tréning jól sikerült, a legutóbbi olaszországival ellentétben volt elég résztvevő, összesen 26, mindenféle országból, de kivételesen Hollandiából nem (csak egy szervező lány, akit már ismertem és nagyon helyes). Én junior tréner féle, meg zenefelelős voltam, az utóbbihoz nem nagyon értek semmit, de a végére egészen beletanultam, már 2 perc alatt összedugok egy erősítőt, két hangszórót, mikrofont és számítógépet, meg a tréning zenék közül is már ismerek jó sokat. A junior trénerkedés már nem volt ismeretlen, most kevesebb dolgot csináltam a csoport előtt, de valami dolgot mindig találtam, inkább a háttérből. Ez azt is jelentette, hogy eleinte kevés résztvevővel beszéltem, meg volt néhány nem szimpi is, de aztán erőt vettem magamon és végül persze megszerettem mindenkit. Na ennyit erről, mert tudom, hogy sokan nem kedvelik ezt a tréning dolgot, úgyhogy ha valakit érdekelnek a sikereim, meglátásaim, ki kivel jött össze stb akkor kérdezze külön…
Ja Ischiáról még annyit, hogy gyönyörű-gyönyörű szép, én valamiért mindig azt hittem, hogy ronda, pedig a Simor Máté már 4 éve megmondta, hogy szép. A lényeg, hogy az egész sziget egy nem működő vulkán, így a közepén magasodik egy hatalmas, csipkézett tetejű hegy, amelyik legtöbbször felhőben van – 900 méter magas, de rögtön a tengertől kezdődik, úgyhogy tényleg nagyon impozáns. A hegyen nincs sok lakott rész, a parton viszont egy csomó kis város, rengeteg öblöcske, és némelyik város olyan sűrűn lakott, hogy egészen Nápolynak tűnik.

dolgoztam egy estet

egy nagyon nagyon durvan elegans etteremben, es vegul kozoltek velem ,hogy tul lassu vagyok es talan nem kene olyat mondani ami nem igaz -m ert hogy irtam, hogy dolgoztam pincerkent egy turistahazban, ami a szintiszta igazsag, csak hat azt nekik is tudni kene, hogy egy puccos etterem meg egy hegyi turistahaz nem ugyanaz a dolog - erre mondta, hoyg ja hat mindegy, de akkor is, meg hogy en ugyis csak 3 honapot maradnek es nekik nem erre van szukseguk. ez meg idaig korrekt is lenne, azt leszamitva, hogy nem adnak meg egy lehetoseget (az egesz ugy kezdodott, hoyg 18.55 kor felhivnak, hogy akkor menjek aznap este, fel nyolcra, majd amikor odamegyek fel nyolcra tagra nyilt szemekkel kozli egy beosztott, aki ugy beszel velem ,mintha nem hogy olaszul nem ertenek de az IQ-m az 80 korul jarna, szoval kozli hogy nekem 7re kellett volna jonnom. a tulajjal eloszor ugy talalkozom hogy kozli velem hogy na vagjam gyorsabban a kenyeret es miert hazudtam neki...)
a pincerek amugy kb. rendesek votlak de teljesen feszult volt a hangulat mindenki utasitgatott mindenkit, velem ossze-vissza csinaltattak mindent, a fopincer menetkozben berugott meg ilyesmi
de a vendegek is szornyuek voltak, latszott hogy ki se latszanak a penzbol
de biztos az en mentalitassommal is baj volt, mert nem ertettem, hogy miert kell nekem egy beszelgetes kozben odamenni es teletolteni vizzel a poharat a kedves vendegnek, amikor a kedves vendegnek is van ket keze es aki kulonbenis ezert az akcioert furan nez ram es abbahagyja a beszelgetest, meg hoyg miert kell a szalveta gyurut az asztal masik oldalarol kihalasznom amikor jol van az ott a kenyeres tanyer alatt.
na hat ennyit errol
csak a szar meg az, hogy 30 euro helyett 20at adott mert nem dolgoztam rendesen. ehhez kepest megallas nelkul csinaltam valamit fel 8tol ejjel egyig. borravalo elosztasrol szo sem volt, azt azzt hiszem ugyis zsebre rakta egy masik pincer

tavasz??

most eloszor lattam a vezuvot hosipkaban!!! szerdan, egesz pontosan, a nagy adammal egyutt, aki itt volt 1 napra. szoval a tavasz visszavonult a barikadjai moge, most esik az eso es hideg van. kiveve szerdat, mert akkor olyan tiszta ido volt mint kb. meg soha, capri es sorrento ugy tuntek, hogy csak egy ugrasnyira vannak!!! amugy... megbotrankoztam az olasz szociologus diakok felszinessegen, amikor arra, hogy ne nezzetek tevet es csinaljatok forradalmat hatalmas tapsorkan tort ki, de ugy,hogy kozben az emberek ngy resze sms/ezik , meg dumcsizik szoval nem az, hogy magukba kivanjak szivni a kultura minden morzsajat. de ez othon is biztos igy van, csak ott a tanarok nem buzditanak senkit arra a katedrarol hgoy lazadjanak.
lattam pasolini decameronjat, amiben legnagyobb meglepetesemre napolyiul beszeltek, meg fel is lehetett ismerni a varost , pl a santa chiara templomot, ami azert fura mert en ugy emlkezetem, hogy a decameron toszkanaban jatszodik. de nekem tetszett bar alfredo es gabriel szerint nagyon fura az a film. ja merthogy most szerelem/szeretet konferencia es feszitval van es ezert ingyen vetitenek 5 napig pasolini es wong kar wai filmeket.
mas izgi asszem most nem tortent, egy tul izgalmas ponyvat olvasok / a szel arnyeka, spanyol / meg igyekszem produktiv lenni, pl. a holland tanulassal mar egesz jol allok, de sajnos az olasz jobban tetszik.
ja meg mehetnekem van, de msot majd megyek ischiara megint treninget csinalni, bar epp nincs kedvem hozza, mert tul sok korulotte az intrika, egymas hata mogott kibezseles, talalgatas, hogy ki lop es mennyit. meg a szerepem se vilagos a teamben. de azert vszeg megyek. vagy elstoppolok en is valahova...

marc 15

annaval a masik magyar lannyal voltunk a 2001 ota letezo magyar konzulatus es a sokkal regebbi barati tarsasag altal szervezett marc 15i unnepsegen a konzulatuson!! sikerult jo olaszok modjara elkesni es ezert pont csak a himnusz uccso hangjait hallottuk... utana hosszas eloadas olaszul es magyarul hoyg mit cisnal a konzulatus egyaltalan meg ez a napolyi amugy ott volt 4 olasz lany,akik magyar szakra jarnak ,es a phd-s tok jol tudott magyarul!!! toth maria, a tanszekvezeto meg persze emlekzett proff.a sciglitanora, aki a kozgazon volt olasz tanarom es szinten tok jol tud magyarul de persze azert mer t 16 eve ott el. utanavoltak nato katonak felesegei, meg egyeb emberek. de vicces volt, szerencsere semmi politika, meg marc 15 se nagyon inkabbcsak az, hoyg na mi magyarok azert tartsunk ossze valamennyire.

nem recept - majd irok azt is

Egyetem. Ezen a héten meglepő módon egyetemre jártam, az összes órámon voltam – ebben a félévben ugyanis elég érdekesek a tárgyaim, de még így is kicsit nehezemre esett a dolog, valahogy az elmúlt négy évben nem sikerült megbarátkoznom azzal a koncepcióval, hogy a tanulás, ismeretszerzés, értelmiségivé (vagyis megérdemelten azzá) válás ugyanolyan teljes jogú és teljes időt követelő elfoglaltság lehet, mint egy munkahely vagy a gimi volt. Valahogy sosem vettem elég komolyan. Most megpróbáljuk, hogy sikerül-e. Mindenestre volt két furcsa élményem. Városantropológia óra. Kb. 100 fős teremben vagyunk 20-an, székek össze-vissza, káosz, kosz. Bejön a 65 éves, amúgy hihetetlenül jó előadó tanárnő és elkezd beszélni. Kosz van, gyerekek. Az udvaron is kosz van. Ki van öntve a kávé a földre, de nem egy, négy-öt. Hogy-hogy ez nem érdekel senkit? Az, hogy ennek a városnak olyan híre van, amilyen, nem véletlen. Semmi tisztelet nincs bennetek? Se magatok iránt, se én irántam, se a tudás iránt? És az egyetemi választásokon a jelöltek extra krediteket akarnak kiharcolni az egyetemi bulik szervezéséért, vagy a részvételért is!!! Hát azért jártok egyetemre, hogy a padot melegítsétek? Ha én lennék a rektor kitakaríttatnám az egész épületet, és ha nem történne meg, mindenkitől elvennék 5 kreditet – nem hiába nem választottak meg másodszorra tanszékvezetőnek (szomorkás nevetés) Az én időmben másképp volt… stb.stb. úgy éreztem magam, mint az AKG kisiskolájában az évfolyamgyűléseken – de rá kellett jönnöm, hogy tökéletesen igaza van. Szeminárium egy ex-moziban. Itt a szeminárium jelenthet bármit, most épp ez egy előadás sorozat, kb. 500 ember volt jelen, több vendégprofesszor, a téma cenzúra és öncenzúra. Az előadások tényleg érdekesek voltak, a hatalom és a művészet viszonyának története, Rushdie, az iszlám és a cenzúra, kell-e egy értelmiséginek politikai szerepet vállalni (itt mindenki szerint igen). Eközben a karzaton valaki elkezd hangosan telefonálni. A szervező tanár felszólítja, hogy menjen ki. Ő marad, erre a tanár elveszi az előadótól a mikrofont, és kiabálni kezd, hogy menjen már ki, ha olyan nagyon fontos az a telefon… végül még egyszer elkezd ez a fiú beszélgetni, és a tanár felhívja a színpadra, hogy ossza már meg velünk is a mondandóját. Felmegy a fiú a színpadra, fehér kapucnis szőrős dzseki, bukósisak a kézben, szolizott bőr és elkezd vitatkozni a tanárral. Közben egyfolytában bekiabálások, hogy „menj ki, ki vele, menj ki”. A fiút kivezetik a teremből és többen utánamennek, hogy megverjék. Erre a szervező tanár elkezd könyörögni, hogy jöjjön vissza mindenki. Vissza is jönnek, és megy tovább az előadás. Cirkuszt, kenyeret? Nekem kb. olyan érzés volt ez. Nem olyan, mint amikor a Szarka Szilvi linalon kiküldi az embereket visítva, mert mindenki részt vett a dologban a maga módján. Szórakozás ismét. Most már meg vagyok róla győződve, hogy itt még él a tisztaszoba hagyománya. Tegnap este Angeláéknál vacsiztunk, az egész családjával együtt, Mondragonéban, ami 40 km-re van Nápolytól, a bufala mozzarella hazája és az egyik fő támaszpontja a Camorrának. Angeláék háza jó nagy, 300 négyzetméter kb. de ennek a harmada egy konyha-étkező és egy szalon, amit minden 20 évben egyszer használnak – van benne zongora, kőből faragott sakk-készlet, csillárok, és kristályok, meg szobrocskák, szentképek ahogy az kell. Csak éppen belépni tilos. És közben a 3 gyereknek két szobája van, így a két lány, hiába 25 és 30 évesek, együtt alszik. A vacsi után, ami amúgy nagyon jó volt, és vicces volt, hogy Angela mamája körbevette magát velünk, 6-7 fiatallal, és nevetett rajtunk, meg velünk, ezek után elmentünk „szórakozni”. Ez abból állt, hogy még autóztunk vagy 40 km-t, már félúton voltunk Nápoly és Róma között, egy Mondragonéhoz nagyon hasonló tengerparti faluban, ahol egy iszonyatosan zsúfolt és puccos szórakozóhelyen kötöttünk ki, ahol mindenki unatkozott, vagyis aztán egymással beszélgettünk egy sarokban, kivéve Angela és Valentina, akik találtak egy-egy NATO katonát, és azokkal flörtöltek. Végül az este legvégén a két lány, nekik egy barátjuk, aki amúgy nagyon jófej volt, meg én és Gabriel egy tengerparti parkban kötöttünk ki, ami tényleg nagyon szép volt, és ott söröztünk én meg közben a tengerjáró hajókat nézegettem. Szerintem Olaszországban még az otthoni viszonyoknál is szörnyűbb a szórakozási kultúra és felhozatal. Azt hiszem maradok a térnél, csak az meg azért egy idő után uncsi lesz…

tavasz

na mar jo reg nem irtam, de szerencsere nem azert mert halalos depresszioba zuhantam, sot :)
a vizsga utani melankoliambol az lett, hogy mult szerda ota vagyis mar tobb, mint egy hete minden nap buliztam vagy csinaltam valamit este, mar azon gondolkodom, hogy abba kene hagyni kicsit es csinalni a dolgaimat. ma szerencsere mar 11kor felkeltem es kicsit inteztem az erasmus izet bizet ami kell.
kozben itt volt a papa meg a gabi, es lattam egy csomo dolgot, amit eddig meg nem - amalfit, ami gyonyoru, gyonyoru szep, vissza is akarok menni, majd ha kicsit melegebb lesz, mert olyan mint egy kis arab varos, tele feher alagutakkal, amik utcak csak a dombba vannak vajva. meg a vezuvon is voltunk, ami izgi de nekem a solfatara gejzir jobban tetszett, mert ez egy nagy hegy igazabol (bar rajottem, hogy hianyzik a nagy hegy es hogy megint akarok menni dolgozni turistahazba vagy ilyesmi, foleg hogy iden sielni is csak 2 napot voltam), de nagy felhobe is volt borulva es ezert napolyt meg pompeit meg a tengert nem lattuk pedig az allitolag nagyon szep.
aztan itt voltak 3 napig kroo adri meg 2 nemet lany, akik mennek sziciliaba kutatni az illegalis bevandorlast. erdekes volt, hogy a nemet mentalitas mennyire mas mint az olasz, meg a magyar, az adrival beszeltunk errol, hogy tul rendesek, tul lelkiismeretesek. az olaszok meg kicsit tul kevesse - meg nem gondolkodnak, hanem igyekeznek minden definiciot bemagolni es szoszerint visszabofogni, tisztelet a kivetelnek. a magyarok... azt nem tudnam megmondani.
es voltunk esterrel meg egy masik spanyol lannyal egy ingyenes neptanc kurzuson, ami nagyon tetszett, egy nagyon jofej 50 koruli szocmunkas tartja, es ott voltunk mi, meg egy csapat marokkoi kamasz ,akiket kb. kotelezett egy civil szervezet hogy menjenek , ezert nem volt az osszes lelkes (votl egy aki vegig mp3-at hallgatott es ezert persze nem birt jo ritmusra tancolni), meg voltak kozepkoru meg idosebb nok is, szoval jo kis kavalkad, de vegul a maga modjan mindenki tancolt (a marokkoiak, amikor kortarstanc modra utanozni kellett egymast, vayg a kor kozepen allo embert, persze durva break fiugrakat kezdetek nyomni, amit aztan a szocmunkas-tanar tobbe-kevesbe leutanozott, ezzel el is nyerte a tiszteletuket) , sot meg ottmaradtunk a delamerikai tancoran is, ahol en egy nagyon energikus, kozepkoru tanarnovel tancikaltam vegig, mert ott mar persze csupa no volt ,de szoval jo elmeny ez, majd megyek ujra.

mindjart tavasz

vicces, hogy majdnem minden blogon irunk a karnevalrol (elkezdtem olvasni a tobbieket, mint latszik...) es mindenhol tok mas! es a szar vizualis antropologia konyvem azt mondja, hogy ez egy kipusztuloban levo nepszokas mert nincs aki megszervezze... na hat nem tudom. az a lenyeg hoyg levizsgaztam belole, eletem leghosszab (2,5 honap) vizsgaidoszakanak vege!!!!! 27lett a vizsga fogalmam sincs miert de megint csak 5 percet hagyott beszelni a szar konyvrol nem is szoltam semmit. mondjuk jobb is igy, mert tegnap 3-tol 6-ig hiaba vartunk, mret a fele embert hazakuldte mondvan hoyg tul sokan vagyunk es ma is vartam 2 orat!!! gabriellel egyutt mert ebbol o is vizsgazott sulyos hoder-ekkel es konyokkal (spnayol karomkodasok) toltve be a folyosot de igaza volt.
most nem tudom mi lesz, buli , ilyesmi, gondolom, de leginkabb faradt vagyok, a szokasos vizsga utani uresseg - meg az osszes erasmus burokraciat is jo hamar le kene zavarnom. most ugy jolesne egy kis V.bejaro/tandem meg vmi tekes buli estere, de nyilvan jo lesz itt is, megyunk miriamhoz vacsizni, jon a nagyon szimpi unokatesoja veronabol aztan meg buli. holnapra meghivatta magat ebedre a szep argentin pizzerias fiu (tenyleg o hivatta meg magat, de azert ettol fuggetlenul egy nagy szeltolo, de azert masreszrol jo lenne ha megis ertitek) es ennyi tortenik...
es mindjart tavasz ami jo!

karneval, karneval es meg egyszer

az utobbi idomet tanulassal (csak modjaval, de meglett az eredemenye, mert vegul 27-et kaptam a tarsadalmi halozatok elemzese vizsgan, ugy, hogy elotte a 3. karnevali unnepsegen voltam... de ez vegre normalis vizsga volt, elolvastak, amit irtam es arrol beszeltunk 20 percig - nem hiaba ez volt a kedvenc targyam, azert kar, hoyg nem adtak 30at de tenyleg nem erdemeltem volna meg. azert jo lenne, ha egyszer kepes lennek annyi energiat fektetni a tanulasba, hoyg a munkam nem hagy kivanni valot maga utan, de erre az egyetem elmult 4 eveben kb. egyszer sem voltam kepes. vagy nem valo nekem az egyetem es csak projekteket kene szerveznem es biztos tekesnek se kene lennem mert nem vagyok elegge elmelet-orientalt. na befejezem ezt a dolgot, mert nem errol akarok irni) meg inkabb karnevalozassal toltottem. kepek itt, ujak: http://picasaweb.google.com/eszter.koranyi
hat a legelso volt a legdurvabb. karneval scampiaban. scampiarol mar irtam, ez napoly egyik legdurvabb gettoja, a '70es evekben "uj szep szellos eleheto periferiat epitunk" jelszoval indult, aztan elfogyott a penz+jott egy foldrenges '81-ben igy aztan rengeteg embert akinek tonkrement a haza (es nyilvan szegeny volt) ide menekitettek, nagyon rossz allapotu epuletekbe. csak a penz annyira elfogyott - vagyis elloptak, mert tul sok volt -hogy elfelejtettek boltokat, szolgaltato egysegeket, iskolat, metrot epiteni, es ezert az egesz egy hatalmas bortonre emlekeztet leginkabb. teljesen hihetetlen az a hely, az altalam otthon eddig latott lakotelepeknel hatszor roszabb, mert az osszes haz korbe van veve keritessel, nincs egy jatszoter, egy bar (olaszorszagban, ahol normalisan a bar/fo arany kb. 20/1-hez...) egy bolt, csak ilyen bode-takolmanyok. odajutni kocsival 15 perc tomegkozlekedessel 1 ora, a parkokban vagyis inkabb fuves teruleteken ovatosan kell lepkedni, mert tele van injekcios tuvel. az emberek arca nagyon durva, teljsen lehasznalt, es kozben nehany aranyifju audi A4-esekkel es durva motorokkal furikazik. a motorokat azok kapjak, akik drogfutarok napoly-roma, napoly-milano vonalon. na hat itt volt a karneval vasarnap a tema: "linea diritta/linea diretta" vagyis a torvenyesseg es allapmpolgari jogok, igy egy csomo gyerek szelektiv szemetgyujtonek volt pl. oltozve, a szokasos gyonyoru szep jelmezeken kivul. ezt a karnevali menetet, amivel 4 ora alatt korbementuk majdnem egesz scampiat, sok civil szervezet szervezte, rengeteg lelkes szulo, szoc munkasok, egy tancolo-zenelo del-amerikai zenet jatszo es egy jazz/fuvos banda vonult velunk, meg sok-sok jo es rossz dolog hatalmas kocsikon, amit az emberek toltak (pl. szemetgyujto aminek lukas az alja, big brother, telefonok, san ghetto es ilyesmik) es a vegen elegettuk a rossz dolgokat. ja es voltak ilyen orias babuk is, amik tancoltak az ablakon kihajolo emberekkel. hihetetlen kontraszt volt a mi menetunk es varoszresz iszonytato szurkesege kozott! rendesen nem tudom, mennyire lehet nyomaszto ez a hely, mert igy is az volt. es a gyerekek - nagyon agresszivek, kovetelozok, de kozben tunderek is, kb. ugy, mint otthon a roma gyerekek, engem leginkabb az o viselkedesukre emlekeztett az, ahogy ok voltak - van koztuk egyebkent eleg sok roma is, akik jugoszlaviabol menekultek. viszont a belvaros szokasos etnikumait - fekete afrikai, arab, sri lankai, kinai - itt nem lattam egyaltalan. amugy en ugy kerultem oda, hogy a spanyol ester lakotarsa ezekkel a gyerekekkel dolgozik egy szindarabon amit meg fogok nezni majd marcius vegen sot azt mondta, hogy a probakat is megnezhetem egyszer, amit nagyon erdekel! scampiarol probaltam angolul vmi infot talalni, de nincs, a wikipedian csak egy 3soros szocikk, na majd lehet, hogy irok rola. olaszul meg ez: it.wikipedia.org/wiki/Scampia
aztan voltam szinten esterrel a dam altal kedd delutan szervezett karnevalon, a dam egy ilyen foglalt hazban levo kulturalis kozpont, es az ott orakat tarto osszes muvesz szervezte, nagy felvonulas egy 4*4*3 meteres urhajoval a menetben es a tema is ez volt, ugyhoyg az kb. osszes gyerek ufonak volt oltozve! nagyon cukik voltak! itt is sok gyerek, felnott, erdeklodo lakosok, dobolas, meg az urhajo ami sose fert el a parkolo autok miatt, ugyhogy neha kenytelenek voltak felemelni. egy kicsit en is huztam, merthogy kerekeken gurult ez is. vegig vonultunk egy szerpentinen (mert ez a hely eleg magasan van) es utana le a piazza dantera es a piazza caritara- a danten csatlakozott egy fuvos banda is, tancolas es minden. szoval ez jo volt, kevesbe szivszorongato, mint a scampia
aztan megdobtak tojassal a fejemen raadasul, hazafele menet, mert itt ez a szokas, hogy tojassal dobaloznak a kisgyerekek. de azt mondtak, oruljek, mert iden csak ezen az egy napon csinaltak, amugy mindig szoktak.
este meg piroskanak oltozve (errol nincs kep, de majd rakok fel) durvan kifestve voltam eloszor esternel egy hazibulin es utana meg mindenki akit ismerek (csak szegeny valentina nem ,mert tanult, aztan kiderult, hogy a tegnapi vizsgajat atraktak marc 7re nagyon ki is volt borulva, ja meg alfredo sem, mert dolgozott ,de o nagyon jol van a munkahelyen, ugyhoyg nem banta) ott volt az epitesz kar foepuletenek udvaran, ahol annyira olyan hangulat volt, mint otthon a szimplaban, hogy egyfolytaban magyar ismeroseimet veltem felfedezni!! az eyg jo buli volt, hasznalhato d+b zene, sok ember, eleg sokan jelmezben, tancoltam, beszelgettem, szoval rendben volt a dolog.
hat ez a karneval itt, nekem tetszett!
amugy meg megadtam a szamom egy tuneziai fiunak, mondvan, hoyg ugyse fog felhivni de sajnos igen, ami ciki, mert nagyon kedves aranyos de egy csoppet sem tetszik en neki viszont igen. es tegnap talalkoztam vele, es odajott egy teljesen kattant napolyi haverja is ,aki viszont bejon nekem , es szegeny tuneziai (a nevete nem ertettem es ciki lenne most mar ujra megkerdezni) meg ult es hallgatta a mi beszelgetesunket 2 oraig, de nem vagta le a dolgot es azt akarja hogy ma ujra talalkozzunk de en inkabb nem
most majd kedden ujra vizsga, amugy minden oke, gianpaolo ugy tunik meg se koltozik el, ami jo, mert egyre jobb-ban vagyunk es nagyon szorakoztato jelenseg ugyhogy kar lenne ha elmenne.

karneval, karneval es meg egyszer

az utobbi idomet tanulassal (csak modjaval, de meglett az eredemenye, mert vegul 27-et kaptam a tarsadalmi halozatok elemzese vizsgan, ugy, hogy elotte a 3. karnevali unnepsegen voltam... de ez vegre normalis vizsga volt, elolvastak, amit irtam es arrol beszeltunk 20 percig - nem hiaba ez volt a kedvenc targyam, azert kar, hoyg nem adtak 30at de tenyleg nem erdemeltem volna meg. azert jo lenne, ha egyszer kepes lennek annyi energiat fektetni a tanulasba, hoyg a munkam nem hagy kivanni valot maga utan, de erre az egyetem elmult 4 eveben kb. egyszer sem voltam kepes. vagy nem valo nekem az egyetem es csak projekteket kene szerveznem es biztos tekesnek se kene lennem mert nem vagyok elegge elmelet-orientalt. na befejezem ezt a dolgot, mert nem errol akarok irni) meg inkabb karnevalozassal toltottem. kepek itt, ujak: http://picasaweb.google.com/eszter.koranyi
hat a legelso volt a legdurvabb. karneval scampiaban. scampiarol mar irtam, ez napoly egyik legdurvabb gettoja, a '70es evekben "uj szep szellos eleheto periferiat epitunk" jelszoval indult, aztan elfogyott a penz+jott egy foldrenges '81-ben igy aztan rengeteg embert akinek tonkrement a haza (es nyilvan szegeny volt) ide menekitettek, nagyon rossz allapotu epuletekbe. csak a penz annyira elfogyott - vagyis elloptak, mert tul sok volt -hogy elfelejtettek boltokat, szolgaltato egysegeket, iskolat, metrot epiteni, es ezert az egesz egy hatalmas bortonre emlekeztet leginkabb. teljesen hihetetlen az a hely, az altalam otthon eddig latott lakotelepeknel hatszor roszabb, mert az osszes haz korbe van veve keritessel, nincs egy jatszoter, egy bar (olaszorszagban, ahol normalisan a bar/fo arany kb. 20/1-hez...) egy bolt, csak ilyen bode-takolmanyok. odajutni kocsival 15 perc tomegkozlekedessel 1 ora, a parkokban vagyis inkabb fuves teruleteken ovatosan kell lepkedni, mert tele van injekcios tuvel. az emberek arca nagyon durva, teljsen lehasznalt, es kozben nehany aranyifju audi A4-esekkel es durva motorokkal furikazik. a motorokat azok kapjak, akik drogfutarok napoly-roma, napoly-milano vonalon. na hat itt volt a karneval vasarnap a tema: "linea diritta/linea diretta" vagyis a torvenyesseg es allapmpolgari jogok, igy egy csomo gyerek szelektiv szemetgyujtonek volt pl. oltozve, a szokasos gyonyoru szep jelmezeken kivul. ezt a karnevali menetet, amivel 4 ora alatt korbementuk majdnem egesz scampiat, sok civil szervezet szervezte, rengeteg lelkes szulo, szoc munkasok, egy tancolo-zenelo del-amerikai zenet jatszo es egy jazz/fuvos banda vonult velunk, meg sok-sok jo es rossz dolog hatalmas kocsikon, amit az emberek toltak (pl. szemetgyujto aminek lukas az alja, big brother, telefonok, san ghetto es ilyesmik) es a vegen elegettuk a rossz dolgokat. ja es voltak ilyen orias babuk is, amik tancoltak az ablakon kihajolo emberekkel. hihetetlen kontraszt volt a mi menetunk es varoszresz iszonytato szurkesege kozott! rendesen nem tudom, mennyire lehet nyomaszto ez a hely, mert igy is az volt. es a gyerekek - nagyon agresszivek, kovetelozok, de kozben tunderek is, kb. ugy, mint otthon a roma gyerekek, engem leginkabb az o viselkedesukre emlekeztett az, ahogy ok voltak - van koztuk egyebkent eleg sok roma is, akik jugoszlaviabol menekultek. viszont a belvaros szokasos etnikumait - fekete afrikai, arab, sri lankai, kinai - itt nem lattam egyaltalan. amugy en ugy kerultem oda, hogy a spanyol ester lakotarsa ezekkel a gyerekekkel dolgozik egy szindarabon amit meg fogok nezni majd marcius vegen sot azt mondta, hogy a probakat is megnezhetem egyszer, amit nagyon erdekel! scampiarol probaltam angolul vmi infot talalni, de nincs, a wikipedian csak egy 3soros szocikk, na majd lehet, hogy irok rola. olaszul meg ez: it.wikipedia.org/wiki/Scampia
aztan voltam szinten esterrel a dam altal kedd delutan szervezett karnevalon, a dam egy ilyen foglalt hazban levo kulturalis kozpont, es az ott orakat tarto osszes muvesz szervezte, nagy felvonulas egy 4*4*3 meteres urhajoval a menetben es a tema is ez volt, ugyhoyg az kb. osszes gyerek ufonak volt oltozve! nagyon cukik voltak! itt is sok gyerek, felnott, erdeklodo lakosok, dobolas, meg az urhajo ami sose fert el a parkolo autok miatt, ugyhogy neha kenytelenek voltak felemelni. egy kicsit en is huztam, merthogy kerekeken gurult ez is. vegig vonultunk egy szerpentinen (mert ez a hely eleg magasan van) es utana le a piazza dantera es a piazza caritara- a danten csatlakozott egy fuvos banda is, tancolas es minden. szoval ez jo volt, kevesbe szivszorongato, mint a scampia
aztan megdobtak tojassal a fejemen raadasul, hazafele menet, mert itt ez a szokas, hogy tojassal dobaloznak a kisgyerekek. de azt mondtak, oruljek, mert iden csak ezen az egy napon csinaltak, amugy mindig szoktak.
este meg piroskanak oltozve (errol nincs kep, de majd rakok fel) durvan kifestve voltam eloszor esternel egy hazibulin es utana meg mindenki akit ismerek (csak szegeny valentina nem ,mert tanult, aztan kiderult, hogy a tegnapi vizsgajat atraktak marc 7re nagyon ki is volt borulva, ja meg alfredo sem, mert dolgozott ,de o nagyon jol van a munkahelyen, ugyhoyg nem banta) ott volt az epitesz kar foepuletenek udvaran, ahol annyira olyan hangulat volt, mint otthon a szimplaban, hogy egyfolytaban magyar ismeroseimet veltem felfedezni!! az eyg jo buli volt, hasznalhato d+b zene, sok ember, eleg sokan jelmezben, tancoltam, beszelgettem, szoval rendben volt a dolog.
hat ez a karneval itt, nekem tetszett!
amugy meg megadtam a szamom egy tuneziai fiunak, mondvan, hoyg ugyse fog felhivni de sajnos igen, ami ciki, mert nagyon kedves aranyos de egy csoppet sem tetszik en neki viszont igen. es tegnap talalkoztam vele, es odajott egy teljesen kattant napolyi haverja is ,aki viszont bejon nekem , es szegeny tuneziai (a nevete nem ertettem es ciki lenne most mar ujra megkerdezni) meg ult es hallgatta a mi beszelgetesunket 2 oraig, de nem vagta le a dolgot es azt akarja hogy ma ujra talalkozzunk de en inkabb nem
most majd kedden ujra vizsga, amugy minden oke, gianpaolo ugy tunik meg se koltozik el, ami jo, mert egyre jobb-ban vagyunk es nagyon szorakoztato jelenseg ugyhogy kar lenne ha elmenne.

otthon

kicsit valtozik a helyzet, mert gianpaolo lehet, hogy elkoltozik, de csak egy szinttel alank, ahol egy orult filozofus 2 eve lakatlan es elotte meg nem takaritott, es ezert romos lakasat kiadjak es amit egy haverjaval egyutt akarnak kezelni, mert ok vegeznek a felujitast csokkentett berleti dij elleneben. de ez meg mind nem biztos, itt amugy se biztos soha semmi...
ezen kivul alfredo sokat dolgozik es talan ossze is jott egy lannyal vagy legalabbis ilyesmi latszik keszulodni de lehet hogy nem is azzal a lannyal hanem egy masikkal (mindketto az uj munkahelyerol raadasul) zavaros, de az a lenyeg hogy keveset van otthon
valentina meg szinhaz, plusz mindenfele pasikkal randizgat. epp beleszeretett - vayg mi a fene - egy amcsi kosarasba, persze fekete az is , de sajnos hazas, ugyhoyg most nayg konfliktusban van magaval de azt mondja, hogy o ilyet sose tenne. remelem tenyleg nem ,mert raszorulva aztan nincsen
gabriel meg naponta otszor vagja a fejemhez mint mar irtam, hogy naiv vagyok es miert beszelek hulyesegeket, szoval igyekszem nem felidegesiteni. de nem tehetek rola szeretek hulyesegeket beszelni... amugy meg tenyleg tetszik neki llanos, de neki van pasija, de hat ki tudja. meg amugy is ezer baratja es ismerose van
szoval kicsit most megingott ez a biztos jo dolog itten, persze azert meg mindig nagyon jo, csak en viszont olyan jol megvagyok veluk es nem annyira talaltam sok masik szimpi embert, hogy nem epitettem ki b-tervet, vagyis ha hirtelen az osszes lakotarsamnak ezer dolga lesz, akkor nem tudom, hogy kivel fogom az idomet tolteni. na ha ez tenyleg bekovetkezik, biztos feltalalom magam de azt hiszem most epp nem vagyok a hu de nyitott hu de jo kedvu hu de ismerkedos korszakomban. vagy megtanulok napi par orat egyedul eltolteni. talan nem art az se, nem tudom

ma megbuktam

hat ugylatszik itt is tortenik ilyesmi... de nagyon idegesit, mert egy hulye idiota ez a tanar aki a ma vizsgazott 6 ember kozul 4-et minimum megbuktatott, koztuk egy lanyt, akinek ez volt az utolso vizsgaja (itt nincs komplex vizsga, uccso szigorlat es ilyesmi, csak diplomamunka amit a masteren 1 evig irnak es 100-120 oldal)
szoval hogy megmagyarazzam, hat az ugy volt, hogy a kozgazdasagi gondolkodas tortenetebol 1 db kerdest volt hajlando feltenni, megpedig hogy ricardo miert valtoztatta meg es hogyan a profitratarol alkotott elmeletet. mas nem erdekelte, es mivel ezt nem tudtam jol elmagyarazni, kozolte hogy akkor jojjek vissza aprilisban es hogy szerinte nem tanultam, meg hogy ot nem erdekli, hogy mit tudok smith-rol, marxrol, ricardo mas elmeleteirol, es ugy egyaltalan - csak es kizarolag ez. na hat nem megyek vissza aprilisban, mert hala istennek (vagyis sajat magamnak) ezzel a targyal egyutt itt 33 ects kreditet csinaltam volna es csak 21 kell szoval egyszeruen kihuzom. csak utalom amikor azt ereztetik velem hogy hulye vagyok - plane hogy azert olasz kozgazdasagi szaknyelvben meg mindig nem vagyok penge es o ezt egy cseppet sem vette figyelembe. ami lehet, hogy igy normalis, de a legtobb tanar azert ennyi engedmenyt - ha nem sokkal tobbet - tesz az erasmusosoknak.
na hat ennyi. azert biztos nem vagyok hulye (bar gabriel az utobbi idoben ezt allitja, vagyis hogy butasagokat kerdezek, de azert remelem nem idegesitem tenyleg), ha elmeleti kozgazdasz most mar vszeg sosem valik belolem, akkor se.

esik az eso, hajlik a vesszo

itt ilyenkor senki nem csinal semmit. talan igazuk van. mindenestre en egesz nap otthon ultem es tanultam, de szerencsere megis meghivott vacsizni az egyik spanyol lany (janus vagyis llanos, aki nagyon szep es allitolag- a valentina szerint - tetszik a gabrielnek) mielott teljes depresszioba estem volna hogy ma nem csinalok semmit mert esik
a padlizsant ugy kell csinalni, hogy kulon jo bo olajban elotte megsutod, utana rakod hozza az egyeb tesztara valokat es vegul a tesztat. ezt en nem tudtam...
na hat most csak ennyi cska hogy kihasznaljam az internetidom uccso 2 percet

del quartiere - a negyedbol

un gualiò del quartiere - ez azt jelenti mint otthon kabe hogy a csavo a nyockerbol... es nagyon sok minden mast is amit nehez leirni. csak 3 aprosag amit tegnap lattam ejszaka a quartieri spagnoliban: "szent ertesites: a haz lakoit szeretettel meghivja x templom hogy x szent unnepet egyutt unnepeljuk" (kb. ugy nezett ki, mint az ,hogy ezentul a szemetet ide es ide tegyek legyenek szivesek)
halottakrol plakat: ez itt a szokas, hogyha valaki meghal a nekrologot nem ujsagban jelentetik meg, hanem kiplakatoljak vele a lakohelyuket, egy par utcanyi reszt. ilyen fekete keretes a3-as plakatok, neha valami szent kepevel. es a quartieriben (de nehol mashol is)odairjak napolyiul az ember becenevet,merthogy a rendes neven nem ismeri senki. pl. o'tassista (a taxis)
rengeteg robogo, ilyen 50kobcentis. ezzekkel mennek tolvajkodni. ket 15-16 eves srac egy ilyen 50-es motoron elmegy egy utcai oltar elott es 5szor keresztet vet. biztos ami biztos. aztan jott meg kb. 15 ilyen robogo es ettol elmenekultunk de egyik se szemelt ki minket szerencsere

tobbiek blogjai

idaig csak a jucuset es csillaet olvastam, de a szepeet es a galgoczet is elfogom - tokre izgi, es segit reflektalni a sajat helyzetemre is meg osszehasonlitani hogy milyenek is a helyek erre-arra.
amugy jucus vicces, hogy engem idezel :) jot tesz az exhibiconizmusomnak, ugyhoyg hajra
amugy meg asszem nem lehet azt osszehasonlitani, hogy hoyg vagyunk ,csak ha en epp szarul akkor jolesik arra gondolni, hoyg ez teljesen normalis. ki mondta, hogy az embernek mindig jokedvunek kell lenni? amugy ez volt az egyetlen ertelmes gondolat ebben a kom+id nevu targyban (ez a rov. volt, bocs) hogy ez egy uj dolog, hogy az eletnek csak arrol lehet szolni hoyg minel jobbfejebbek legyunk es jol erezzuk egyfolytaban magunkat es sok-sok jo kalandban legyen reszunk. en tudom ,hogy nagyon befolyasolva vagyok ezaltal, meg hogy hanyszor kell buliznom egy heten es hany pasival kene es mit csinalnom ,de ez egy erdekes folyamat is, hoyg elvaljak a kulso elvarasoktol es megtalaljam ujra (mert ezt regen tudtam en) hogy mi az, amit en varok magamtol. azert attol meg persze se remete se apaca nem leszek, annyira azert meg nem feleljtettem el, hogy mit is akarok...
hmm szep kis lelkifeluletesseg igy az internet utolso perceben (mindjart kikuldenek)
ma kulonosen termekeny vaygok ugy latszik
inkabb hazameygek hajat festeni es palacsintat sutni

februari napsutes

ma vizsgaztam, 4 es fel orat (!!!!) vartam... aztan 5 perc ossze-vissza beszeles (az identitas, isten, a test, a robotok a cyborgok, smith, platon meg ilyesmi) utan adott 28-at a 30-bol es megdicsert hoyg jol beszelek olaszul.
amugy azon gondolkodom, hogy ha nem kene tanulnom mennyi ertelmes dolgot csinalnek pl. izgi fenykepeket napolyrol, meg irnek meg olvasnek vmi mast vegre mar.
ehhez kepest az elet az ugy van itt, most epp annyira nem idegesit es nem nyomaszt semmi, csak a penz ugyanis a fejemben mar vagy 200 eurot elkoltottem mindenfelere (fodrasz, kabat, cipo es nadrag , ja meg pulcsi is kene 1-2 uj) de ezt nem lehet, mert hideg van es ezert 40 euro a villanyszamla fejenkent meg a tai -chi is annyi, meg egyetemi konyveket kell venni, meg enni is kell es ezzel el is megy az egesz. most mar nem felek munkat keresni, ugyhogy a kovetkezo vizsgam utan ez a projekt. addig meg az , hogy kibirjam keves bulizassal es fel tudjak koran kelni (fel tiz elott az utobbi idoben nem megy)
hat ez most kevesse informativ, remelem senkinek nem fajditottam a szivet a cimmel

kepek!!!

ITT: http://picasaweb.google.it/eszter.koranyi/NapolyiKepek nezegessetek, sztem vannak jok is,m eg mostantol majd igyekszem frissiteni
voltam harom unnepen-bulin, nagyon kulonbozon. az elso meg 17-en gianpaolo falujaban a fucanoli, ami egy szentnek az unnepe es tabortuzeket raknak a faluban, esznek-isznak es nagyon tancolnak, tarantellat meg pizzicatat a szinpadon es a kozonseg is! errol vannak is kepek
aztan voltam egy centro socialeban (ami ilyen foglalt tuzraktar jellegu dolog es olaszorszagban nagyon elterjedt jelenseg, de ez az egyik legregibb - 14 eves - es leghiresebb) egy elektronikus zene fesztivalon, berlini dj-ek olasz vj-ek (aki kozul egyet ismerek , a spanyol ester lakotarsa , uristen, mindjart sok nagyon cool napolyit fogok ismerni biztos es akkor majd jo lesz nekem haha) szoval ahogy azt kell. nagyon reg voltam ilyen bulin es nagyon jo volt, ugy tancoltam, hogy csak na - a tobbiek meg nem es elegge furan neztek ram, hogy mit muvelek. mert a tobbiek kicsit raztak a fejuket, dumcsiztak es a szamok kozott neha tapsoltak is, ami otthon elegge elkepzelhetetlen.
aztan voltam eyg "vizprivatizalas elleni" alter-anarchista-trendi blabla ingyen koncerten a piazza danten, ahol felvonult az osszes alter-ska-hiphop-imadjuk palesztinat egyuttes meg egy csomo nepzenet jatszo egyuttes. a sok hulyeseg amit beszeltek kicsit zavart, meg azert ez nagyon populista dolog, mert lehet, hogy a vizprivatizalastol meg nem hal majd mindenki szomjan, de szerintuk igen... viszont vicces volt, hogy az egyik pillanatban ska-ra ugralo fiatalok hogyan kapjak elo a csattogtato hangszereket es hogyan valtanak at pizzicatara egyik pillantarol a masikra
hat ennyi tortent mostanaban, amugy itt most mindenki tanul legalabbis igyekszik ugy csinalni. a haz koszos es alfredonak es valentinanak elege van, nekem is kicsit, meglepo modon, talan majd kitalalunk valamit...
itt van a kasnyik es mariann, es az jo, beszelgetunk sokat, napkozben meg ok maszkalnak en meg csinalgatom a dolgaimat
szoval semmi extra, de pont ezt irtam a sasanak, hogy rajottem, hogy lehet, hogy azert is voltam szarul, amikor visszajottem - na ezt irtam: "en nem unatkozom bar nem tortenik semmi
de igyekszem magam megszabaditani attol a gondolattol hogy az elet akkor jo csak ha nagyon izgi csupa kaland stb, mert idaig kb igy tekintettem erre a napolyi tartozkodasra es most hogy visszajottem rajottem hogy ez is egy normalis elet ahol neha tortenik vmi neha nem csak ugy mint otthon merthogy mar nem ilyen varazsos-uj az egesz
de marsozkogatom a gondolatot" na szoval ez. most ennyi